Suttogó a'la box

Pillantásra pórba hulló vakolat, korommal festett képek.

Gyermek arcú pillanat, a penész szagra képeket idézek.

Elfeledett dobgitár, farmer kabát, ócska bõr csizma.

Vadságom évei, szabad volt, õszinte s tiszta.

Emlékezni akarok, érezni s végig élni újra.

Rátalálni arra az útra, ahol a bánat nem járt nyomomba.

Megérteni s meglátni hol rontottam el, törni a sötétbe.

Mert egyszer elém állsz, s boldogan akarok nézni szemedbe.

Persze ez csak álom, csak ábránd, hisz nem létezem.

Napsugár szülte pára elszáll, már nem érintheted kezem.

Mert te megálmodtál magadnak, hercegnek, szelídnek, vadnak.

De engem az éjszaka szült, s benned csak soraim maradnak.

Hát álmodj tovább kedvesem, de paripám legyen fekete.

Álmod meg csókunkat, s hogy a vágy tombol szeretve.

Majd én is álmodom, egy ölelésrõl, egy érintésrõl, a sötétben.

Mert nap fényben a szépek élnek, az én fényem a szívemben.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=p4MwwP5iAq4

A nyárban, sárga rózsámmal álltam, délcegen.

S vártam, édes ízzel a számban, félszegen.

És nem láttam, szivárványban, szemeden,

pedig akartam, hogy láthassam, csókom kezeden.

Az õsszel karöltve járok, a mulandó nyomában.

S így a tarka színre várok, szürke ruhámban.

S lassan leveszem, aztán elteszem késõbbre.

Most nem kell nekem, színezek a jövõre.

Sok színû a világ, hát megtanulom, akarom.

A mélyrõl feltörõ mosolyt, ha kéred odaadom.

Ne adj érte semmit, csak színezd be világom.

Ne kérj érte semmit, érintésem nem adhatom.

Legyen elég kis virágnak, betûkbõl nõt szirmai.

Ez a virág csak néha terem, az élet öntözi.

Legyen elég apró dallam, mélyrõl õszintén suttogom.

Könnyeiddel öntözött Rózsa, szíved tenyerembe tartom.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=_Zr1Tcf32VI

Nem vagyok már szomorú, csupán szabad.

S nem vágyom többre, szép pillanat akad.

Nem kergetek vágyakat, az ábránd hiú.

S nem vagyok bonyolult, csupán egyszerû fiú.

Nevetek én hidd el, egy álságos világban.

Egy másik arcom mutatom, hazug mosolyomban.

Te nem érted, de én erõszakolom magam.

Mert a pénz hazug, s én így élek abban a világban.

Én ott élem napjaim, hol léleknek nincs helye.

Hol földig taposnak, ha látszik az érzékenység jele.

Mert nem vagyok más, csak statisztikai adat.

Érzõ szívû gép, ki termeli vagyonodat.

De van helyem, hol emlékezzem magamra.

Az értékeim én õrzöm, s nem bízom másra.

Mindig van egy csend, s lelkem dalát hallgatom.

S míg vagyok, nektek mindig itt hagyom.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/user/kellyclarkson?blend=1&ob=4

Ha bánt az élet, ma nem fáj,

kárpótol a hidegben rohanó táj.

S az út, mint sötét alagút elnyel,

itt csend van, s más most nem kell.

Néha megállok egy pillanatra,

vagyok én, s egy hamvadó cigaretta.

Ott semmi közepén, beterít a csillagfény,

békés ház illatát hozza felém egy kémény.

Alszik az élet, csak én megyek a semmibe.

Nem zavarom álmát, nem rontok bele.

Hagyom az idõt, végezze dolgát.

Õ se csap lármát, csak tekeri malmát.

Melegem van, pedig csíp az éjszaka.

A tûz belülrõl jön, s nem sietek haza.

A nagy kabát a földre hull, érzem élek,

csak a hideg ölel magához, de nem félek.

Oly messze mindentõl, vagyok szabadon,

ingem kigombolom, nyakkendõm ledobom!

Talán elnyeli a sár eddigi életem.

Talán rájön a világ, hogy nem is létezem.

Akartam szeretni, de nem volt jó hogy tudok.

Akartam együtt élni, de már nem akarok.

A lélek sírva ejti táncát, nem találta párját.

S testem a sárból ébred, s folytatja útját.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=0sbQ0hqH9ZU

Ragyogj kicsi szív, fényed érzem.

Tûz vagy testemben, lángod féltem.

Lelkem koronája, egyetlen értékem.

Ne kérd, nem adom, Gyémánt bennem.

Kérj egy jó szót, s mind viheted.

Õszintét, s tisztát, legyen szebb életed.

Kérj emléket, mit szíved sose feled.

Mert a betû maghal, az érzés marad veled.

De Gyémántom nem adom, hisz egy van.

Míg bennem él s ragyog, lelkem halhatatlan.

Ha adnám s nem értenéd, nem féltenéd.

Karcos kis testét, csak meg sebeznéd.

Mert az én gyémántom nem szép, csak tiszta.

Fényét se pénz se arany, nem adja vissza.

Elmesélem titkát, ha majd megélted-megérted.

Érints meg õszintén, a akkor fényét viheted.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=Y8LS2lDq-0Y

Megszökik a nyár,

s az õszre bízza lelkem.

Kesernyés ízzel számban,

gyászolom szerelmem.

Hisz meleg érintéssel keltett,

ápolta reggelem.

Ölelt fázós alkonyon,

s ringatta testem.

Nekem az õsz az elmúlás,

s temetem magam a téllel.

Szürke világom szürke marad,

s nem lesz tele fénnyel.

Lassan rám vetkõzik az erdõ,

s könnyeim mossa az avarban.

Szét szórom bánatom a szélben,

s érzel, arcod érintem hóesésben.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=B37aD7gpzwo

Az árnyék lassan kúszik át a kisszobán.

Mögötte csak a sötétség marad árván.

Csendben hirdeti, hogy a nap aludni tér.

Vöröslõ mosolyával, még szép álmot ígér.

Hálás vagyok a csendért, s betakar az álom.

Össze mossa szürkeségem, és színes világom.

Megálmodom a szépet, a mosolyt, s téged.

Álmomban hálás vagyok, hogy magányom félted.

Mostantól minden más lesz, követ némaságom.

Ráébredtem bûneimre, mert van hitványságom.

S tisztellek hidd el, de ne gyere közelembe.

Nyomomban a bánat jár, s csak fertõzõk vele.

Jön a reggel, s álmom meghal az ébredéssel.

Érzem hogy elmentél, bennem halk köszönéssel.

Szürke ruhám felveszem, itt nincsenek színek.

Majd jön az árnyék s az este, álmomban várlak téged.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=RbgPlTOvjHA

Drága Angyal, nem is tudod mit tettél.

Kezedbõl etettél, s porból felemeltél.

S rád vigyáz e valaki, míg dolgozol?

Sebzett, lyukas szíveket foltozol.

Szemed smaragd, s égeti testem.

Hajad s fénye, táncol a szélben.

Arcodon a szép, tiszta s ártatlan.

Hiszek benned, hitem halhatatlan.

Gyarló vágyam él, szívbõl ölelne.

Csókom lehelném aranyló bõrödre.

Nyelvem adnám, csodás örömödre.

Szomjazom, kéjed gyümölcsének levére.

- Suttogó -

Http:// a zene benned kell hogy szóljon. hu

Ha elküldesz elmegyek, égesd képeim.

Kulcsot az asztalra, s szemétbe emlékeim.

Csak egy zsákom van, s abban az életem.

Ha elküldesz elmegyek, s hátamra teszem.

Gondod én már nem vagyok, ne nézz utánam.

Hagyd az idõt dolgozni, amit látsz csak a hátam.

Az én arcom is az idõ festi, lesz majd mosolyom.

A szánalmad saját bûnöd, én nem sajnálom.

A búcsú már megvolt, s fekete szalag szívemre.

Hidd el azt kívántam, legyél boldog örökre.

Én lelkembõl engedtem, lelkedet szárnyalni.

Könyörgöm ne akarj, a bánathoz láncolni.

Kegyetlen az ember, legyen Nõ vagy Férfi.

Hogy mer vissza fordulni, és sebet feltépni?

Mert Isten adta szépség, megtehet bármit?

Pokolba a szépséggel, én nem szeretek akárkit!

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=C6g1TSkkO8Y

Mi az hogy bízni, hinni embernek szavában?

Hisz tetteid vagy, hangod elszáll a párában.

Hogyan nyújtod kezed, hisz gyarló az ember?!

S a szép az tiszta, a gyönyörûnek több nem kell?

Tanuld meg balga lelkû, sose kezdj istenekkel.

Te csak pórban kúszol, nyakadban keresztel.

S míg szíved szét nem szakad, csak hited marad.

S majd jön a szürke csend, senki nem hallja szavad.

Az én nyakamban nincs kereszt, ellopta a bánat.

Vissza lophatnám de nem kell, faragók százat.

Mert hitem, s Istenem én vagyok, ez ajándékom.

Ezt kaptam rongyos szívemért, de lelkem nem adom.

Látom szemeden, nem érted haragom.

Éld meg az életem, neked adom.

Lesz kereszted, meg szép lelked.

De szíved adni, már soha nem mered.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=clq01TXQR0s

Az elmúlás fátylat borít szememre, könnytelen.

S nézek távol, kezem zsebemben, nem érzem.

A merengés ringat, csendesít, már haragtalan.

Aki menni akar, engedd, s szíved hangtalan.

A bánat megint meg tanít, engedni s feledni.

Mert aki enged, csak az tud tisztán szeretni.

Hiába a kín, sírva feküdni, s fájdalommal kelni.

Ki az önzõséget írtja, az tud tisztán szeretni.

Az emberi szív, s bölcsõje a lélek, párban.

Ha átéli a harmóniát, ami tiszta, páratlan.

Ha õszintén szeretsz, s engedsz repülni, mámorban.

Talán megéled, hogy újjá születsz, párodban.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=LIfiTVeiV1g

Ó árva, te törött szárnyú madár.

Merre tartasz, ki az ki haza vár?

Ó árva, te hontalanak madara.

Ki az ki megölelne, vigaszt adna?

Hosszú utat jártál be, s volt szép.

Átrepültél viharokon, így lett a kép.

Kaptál, s adtál, s mindig engedtél.

Utadnak nem lesz vége, lelked ettõl fél.

Lassan vége a nyárnak, s nem várnak.

Hagy hát magvakat más madárnak.

Repülni már nem tudsz, annak vége.

Ne ébredj sose, úgy ess földre.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=cXRuCS8WCho

Gyönyörû vagy, s ettõl gát bennem a félelem.

Szemedbe néznék, de bátorságom nem érzem.

A levegõ is ritka, szívem kibújna bõrömbõl.

A szépségtõl ámulok, ez ajándéka Nõtõl.

Mert minden Nõ szép, így akarta Isten.

Kívül vagy belül ragyog, de párja nincsen.

Mert mi balga Férfi, hiába hordjuk a koronát.

Ha térden csúszva isszuk, a kedves minden szavát.

Ja persze van kiben a tisztelet, csak hálni jár.

Lesz majd büntetés, ha kezét nem fogja senki már.

S legyen az Nõ, vagy Férfi, gazdag, vagy szegény.

A sors nem válogat, s büntet ha nincs benned erény.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=CgNt1DeusKE

Fájj világ, mert engem nem szabad szeretni.

Fájj teher, felveszem batyum mert elkel menni.

Fájj sorsom átkom hordom, ilyennek kell lenni.

Ne szelídíts meg, engem nem szabad szeretni.

Nem ígérek, s nem adok, ne adj te se.

Nem kérek, így nem félek tõled se.

Nem nézek, gyilkosan gyönyörû szemedbe.

S te késed megforgatód, bánattól lángoló szívembe.

- Suttogó -

Érezlek vágy, megjöttél s testem lassan megfeszül.

Hisz üres az ágy, de te rajtam ülsz ha a reggel elcsendesül.

Mi végre ez, ha szívem üres s a szenvedély mélyálomban?

Lehet hogy vak lelkem keres, s hidegen fuldoklik magányomban.

Ilyenkor hajt az érzés, látni s szeretni egy pillanat.

De ott a kérdés, te eladnád egy percért magadat?

Talán, hisz az élet oly rövid sok a fekete-fehér.

Kellenek a színek de lelkem nem adom, annyit nem ér.

Mint hímringyó illegetem itt a sorok közt magam.

De szépségem leharcolt, hiába csillogó szavam.

Már csak halkan suttogok, hangommal a vágy is tova száll.

Megtartottam magamnak magam, a szerelem vesztésre áll.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=maCYmH_bG6o

Irigylem a hited, s hogy mersz még szeretni.

Olvasom hogy hirdeted, ezt miért kell tenni.

Merengek a sorokon, talán bennem van a hiba.

Érzéseim erõs láncon, csak úgy nem adom oda.

"Szeretni kell, mert szeretve lenni jó!", hát persze.

S ki szeret, viszont szeretik ez az élet rendje?

Ó a bánat s fájdalom csak mese, ne is érezd.

Örülj hogy szerethetsz, s könnyek közt végezd.

Én azt mondom más vagy, s én is más vagyok.

Te élsz s lépkedsz gyorsan, én lassan ballagok.

S míg te várod a villámod, én hárítót hordok.

Majd a földrõl felsegítelek, én biztos lábakon állok.

Hitem a szerelem, de tisztelem nagyságát.

Több sebbõl megvéreztem a szenvedélyek csatáját.

Tanuld meg hogy a szót, hiába szádra ne vedd.

Tisztelve kell szeretni, s csak ha megérdemled.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=p7eH9qnH8TM&feature=related

Jó ebédhez......

Azt írja egy kedves, szájába veszi és nedves.

Ó minõ gondolat, hát neki adom rágómat.

Másra gondoltál, kis csacska buta?

Most elpirultál, s mosolyt csaltam arcodra.

Nem tépünk most lepedõt,

ebédet fõzünk, sütünk,

s emelgetjük a fedõt.

A kész rántotta köré ülünk.

Sütök egy kis csirkecombot...

Tesco gazdaságost...

Egy zacskós levest össze dobok...

és egy mirelit lángost

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=_5ozGWLYeFY

meghajolva .....

Csípõs férfi szavakat, nem indulat, csak tréfa szülte

"vakvagy" kedves revansa, meghajlok elõtte.

Mindig gyõz a szebbik nem, térdem már a sárban.

A feloldozást rájuk hagyom, bûnöm már igában.

Mert férfi vagyok, s esendõ, csábulok a széptõl.

Imádom testetek, ne fosszatok meg ettõl.

Vesszen a kígyó, míg él csak kúszni fog.

Az almát én is letéptem volna, mert a szívem értetek dobog.

http://www.youtube.com/watch?v=QSzAb34Ub-M

- Suttogó -

revans-revansának-revansa

Tudom hogy "vakvagy" kedves, nem látsz túl a tükrödön

Figyelni csak arra tudsz, szép fény legyen bõrödön.

Kígyó bõrét már lenyúltad, mérgével együtt.

Krémektõl nyálkás tested, mert az idõ elnyûtt.

Nem figyelsz a lényegre, nem lábad között van

Tested add a baleknak, szép autójában.

S ha lekopott a kígyó bõr, elpocsékolt idõért kár.

Mulandó testednél több, lelkednek nincs határ

Gyûjts csak trófeákat, rossz fiú a zsáner.

Mielõtt még szerethetnéd, neki már más kell.

http://www.youtube.com/watch?v=uYE-_NzALGk

- Suttogó-

Revans

Ó kedves nem érted, az almát le, nem te tépted.

Te csak elcsábultál, s a kígyóval lespanoltál.

Csak hogy vágd mirõl beszélek, fürdõ ruhátok nem vétek.

Asszony teste gyönyörû, de lelkében az értékek.

Nagy mellû képek, s puccsit rendesen.

Lefolyik a flazzur, annyit várt mereven.

Ami szép azt megnézem, ha gyönyörû szeretem.

De véremben csak vágy, soha nem tisztelem.

Ádám átka lába közt, s végzete is ott van.

Nagy mellektõl csak farka nõ, szerelemre nem lobban.

http://www.youtube.com/watch?v=tDyyaDZfz7U

- Suttogó-

Valahogy így?

Gyere kicsi szerelem, rakj tüzet a szívemen.

Ültess le csendesen, s túrj hajamba kedvesen.

Szoríts magadhoz erõsen, fáklya lesz a testünk.

Bûnöm legyen bûnöd, szerelembe estünk.

Ha már semmim nem maradt, s mindenem eléget.

Sírva keresem hamvaimban, utolsó érintésed.

Csak ezt õrzöm, s örökre enyém marad.

Utolsó érintésed, s szerelmes szavad.

Nem kérek többet, csak mit adnál nekem.

Egy érintést a csendben, el bújnál velem.

Hallgatni szíved, érezni bõröd illatát.

Érezni sóhajod, s csókod zamatát.

http://www.youtube.com/watch?v=tr2HEOQGZ8c

- Suttogó -

Tudtad hogy a fájdalom, a szerelem testvére?

A tiszteletet nem adják, szenvedni kell érte.

S ha már tisztelve szeretnek egy életen át.

Igazából csak az adta szívednek, magát.

- Suttogó -

Ma haraggal ébredtem, jóságom még alszik.

Elmémben kritikát éreztem, lelkem haragszik.

Csalfa sorok hazudnak, szerelemrõl, s vágyról.

Ember lánya testével kérkedik, nem gyúrták sárból.

Ugyan kedves értem, te becsapott lettél.

És azt elfelejted, hogy az almából te ettél?

Hittél a kígyónak, a lelked csábulásra ítéltetett.

Tested most gyönyörû, én sajnálom lelkedet.

Ó igen szép vagy, s testemben a vágyat éred el.

De törõdj bele asszony, tested lassan szárad el.

S mi belõled megmarad, férfi vágynak már nem kell.

Miközben ápoltad szépséged, lelked temetted el.

Igen, én is elsorvadok lassan, s csendben.

Sõt az irigység az mi méreg lelkemben?

Meglehet, savanyú a szõlõ s a vágyat szenvedem.

Ha így van legyen, de mulandóval szívem nem mérgezem.

http://www.youtube.com/watch?v=mAsqZTwp1lQ

- Suttogó -

De hisz nem jöttem, s nem is megyek.

Határaim csak hegyek, s tengerek.

Vagyok én sehol, köd a kabátom,

ne láss csak érezz, ígérem nem bánom.

Forró éjszakán, hûvös takaród vagyok.

Köréd fonom karjaim, s beléd olvadok.

Álmot hozok, s csókot homlokodra,

szerelmet szívedbe, áldást holnapodra.

Ha majd kulcs leszek az egyetlen zárban.

Ha a vágyad üvölt, a magányos világban.

Ha majd csak egy lehetek, nem csak egy.

Örökké havad leszek, s te pedig a hegy.

http://www.youtube.com/watch?v=pRNNdVBiiUc

- Suttogó -

Szolga lelkem fellázadt, de hûségem örök.

Mert adózom a barátságnak, s vissza jövök.

Letûnt korok gyermeke ként élem életem.

S a vágy hiába alszik, szerelem a végzetem.

Nem fogok ígérni, se neked se másnak.

Nem fogok hamisan táncolni a bájolgásnak.

Nem fogok hazudni csak vágyból, soha.

Nem akarom csókod, míg szívem mostoha.

Most elmegyek, s lopok magamba szépet.

Értéket szeretnék, maradandó emléket.

Nem aranyat, se ezüstöt, hamis csillogást.

Igaz képet s holdat a vízen, csillag ragyogást.

http://www.youtube.com/watch?v=zeAEYUvo838&feature=related

- Suttogó -

Mesélj.........

Most mesélj nekem te, ígérem meghallgatom.

Lehet benne szerelem, szenvedély, fájdalom.

Csak csendben ülök, s nézzem szemed mit rejt.

Mesédet magamba zárom, szívem nem felejt.

Pu taj nekem adta zsákját, s elviszem gondodat.

Majd világ szélén leszórom, s nem nyomja vállamat.

S vissza úton megállok, szedek neked virágot.

De szép csokorba te kötöd, s örökre vigyázod.

Van még három nap, s bezár a bazár.

Az én mesémmel tele van, a naplós raktár.

El Suttogtam mindent, sorok õrzik életem.

Éltem ahogy éltem, ha érted, én nem szégyellem.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=IHHzHcbgt9A

Könyörgöm éljetek, de ne itt hanem a világban.

Nõi lelketek szárnyaljon, s kacagjon vidáman.

Nektek fény kell, s mind az mit add az élet.

Örüljetek a holnapnak, a változást szeressétek.

Minden Asszony rózsának virága, s szúrva szeret.

Hogy megérteni törékeny lelkét, ha akarom lehet.

Én úgy vigyázom, hogy magam távol tartom.

Lelküket ápolom, fehérben- feketével gondozom.

Ó az én álmom már elhervadt, hitetlen vagyok.

De tisztelve szeretem, kitõl szépet kapok.

Hiszek kertemben, s hogy lehet még asszony igaz.

De nem nekem, számomra egyszerû sor a vigasz.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=a_xAwLLpsTg

Ma nem megy az élet, magamba fulladok.

Kitörnék, vágyódom, s hiába akarok,

szaladni, repülni, állnak a napok.

Az árnyékban csend van, s magam vagyok.

Ma ne szólj kérlek, csak csend leszek.

Ülök s bambán bámulok, múljanak a percek.

Az idõ lassan ketyeg, imámban szenvedek,

könyörgöm vigyen mindent, amit most érzek.

Aki nincs itt hol van, s miért nem velem?

Nevét ki nem ejtem, némán keresem.

Nevét melyet nem tudok, de érzem.

Õ gyógyszerem, édes mérgem.

Haljak beléd, s ne a világba.

Szívembe tõr, legyen szemed világa.

Öljön meg a szenvedély, tested vágya.

Fulladjak csókodba, s ne a magányba.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=I0V6OFldcUs

Én a bohóc....

Te csak nevetsz rajtam, hisz én azért vagyok.

Fodros bõ ruhámban, idétlen táncikálok.

Csilingelõ kalapom ide oda billen, s a buta paróka.

Orrom bumszli s nem krumpli, arcom fehérre mázolva.

Egyik arcom nevet, s a másik sír a tömeg vállán.

Groteszk ellentét, s paródia az élet színpadán.

Már nem bánt a kacaj, gyerünk nevessetek!

Hisz az élet, nektek játék, így szeressetek.

S kitudja, melyik arc az igaz a máz alatt.

A bohóc mindig nevet, hisz örömet adhat?

Vagy ha sír miért teszi, mert nevetnek rajta?

A valóságban tudod e, melyik az igazi arca?

Ha a függöny legördül, ott vége a show-nak.

A bohóc elmegy aludni, hagy nevetést a holnapnak.

Álmában ember, kire felnéznek s tisztelve szeretik.

Olyankor nem sír,s nem fél hogy megvetik.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=i_DfR2X_9xA&feature=related

Ne mond hogy szeretsz, csak árulkodjon szemed.

Meséljen a vágyad, s hûvösen simogató kezed.

Hangod lehet gyönyörû, de megtörnek a szavak.

Égess belém emléket, azok soha el nem múlnak.

Virágos kert szívemben, lehetnél gyönyörû csokor.

S hiába az idõ múlik, az nem hervad s nem öli a kór.

Eljön az idõ kedves, hogy halk szavam már ködbe vész,

s én látlak szépnek, öröknek, pedig te a magad útján mész.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=XHFWqk08tNY

amire a szó kevés....

Turkáltam a múltban, én és egy szál cigaretta.

Repkedtem ifjú álmaimban, s a csend hagyta.

Elõttem képek, s arcok, hegesedõ szerelmes sorok.

Könnycseppek, mosolyok, magam csak plátói vagyok.

Ó ne félj, ez nem bánat, ez bûn és talán megbocsájtás.

Mert volt hogy a szerelmet eladtam, s nem volt megváltás.

Bocsánatért nyitnám ajkam, de ide a szó kevés s mit érzek.

Nem csak megbánni kell az árulást, szívbõl kell hogy vérezzek.

Jó lecke volt, s megtanultam mi az mit becsülni érdemes.

Az idõt senki nem adja vissza, szívem tiszta hiába véres.

Most bensõm nyitott könyv, ezt csak más sározza be.

S jön majd ember lánya ki lemossa a vért, egy életért cserébe.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=ML_-d-UFOkg

Van egy világ............

Van egy világ, nincs messze, csak túl az álmokon.

Hosszú út elõzi meg, s mi átkelünk a vágyakon.

Egy szebb hely, s tudom rá felnövünk, mielõtt költözünk.

Sok minden nem kell, csak lelked hozd el, tisztán megyünk.

Úgy tartja a szent könyv, hogy szolgákból szabadok lesznek.

Elveszett világok s hitek, hisz Mózesek már nem születnek.

Gazda neve nem Ramszesz inkább Hadész, Jézusod elvérzett.

Ha térded földet ér, lelked eladtad, nevetve temesd a szépet.

Ki az ki testem vére, s megragadt e két világ között?

Kinek lábát égeti a talaj, de térde maradt a föld fölött.

Merre vagy lélek? Hisz te érzed nem vagy egész egyben.

Jobb szemed sír s bal nevet, nincs helyed életedben.

Ó nem halál mirõl mesél elmém, arra még várni kell.

Ha lelkem megtalálja párját, életem ott kezdõdik el.

Mert a világ túl az álmokon, függ páromon s tõlem.

Ha látom szemét s hogy igaz, lelkét elviszem.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=wOwYcCjwB4s&feature=related

Kérlek engedj most szabadon,

letépjem lelkemrõl a bõrt.

Érzésem szárnyaljon mert akarom,

felettem senki ne álljon õrt.

A szerelem isten, s én áldozok,

a szenvedély poharából vért iszok.

Az én vérem, ha akarom adom,

de csak annak, akinek énekét hallgatom.

Ostoba gondolat, hisz gyáva vagyok,

vért se iszom, s dalt se hallgatok.

Láncaim sincsenek, se õröm aki vigyázz.

Sorsom "luzer", az élet meg.......aláz.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=H1Q8MY27isI

Szeretni egyet, szeretni egyszer,

tisztelni csak Õt, s más nem kell.

Engedni ha megy, s várni ha jön,

érezni ajkamon, csókkal köszön.

Megteremti világom,s neki adom,

követem életében, ha kell vakon.

Gyengeségében erõ leszek, s oltalom,

gyengeségemben csak Õ lehet támaszom.

De van úgy, hogy már nem jön,

s csendben, el sem köszön.

Múlnak nappalok, s éjszakák,

várni reménytelen, nincsenek csodák.

Nehéz lépni tovább, ragadós múlt rabja vagyok,

nem Õt keresem másban,hisz magamra sem találok.

Bolyongók vagyunk, kikben elszáradt a bizalom,

nincs páros jövõm, csak páratlan holnapom.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=C3lWwBslWqg

Nevetve jön a pirkadat,

hisz gyõz az éjszaka felett.

Mert ébrednek a fénybe járók,

s ünneplik az életet.

Te nem jársz velem fényben,

csak álmaimban szeretkezünk.

Csak remény van egy másik létben,

hogy egymásra talál életünk.

Ó nem panaszkodom, megélek,

napjaim repülnek nem keresgélek.

Majd jössz ha akarsz itt vagyok,

s míg szeretnek, maradok.

Persze ez lidérc, csak látomás,

nem kézzel fogható vallomás.

De még is, itt belül melenget,

ha kapok valami szépet.

Igénytelen vagyok, elég ez nekem,

ha rám gondolsz megfogod kezem.

S én szorítom tied, kell nekem,

enyém az este, s te álmodsz velem.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=AdQkc4xFdCU

Szeretni egyet, szeretni egyszer,

tisztelni csak Õt, s más nem kell.

Engedni ha megy, s várni ha jön,

érezni ajkamon, csókkal köszön.

Megteremti világom,s neki adom,

követem életében, ha kell vakon.

Gyengeségében erõ leszek, s oltalom,

gyengeségemben csak Õ lehet támaszom.

De van úgy, hogy már nem jön,

s csendben, el sem köszön.

Múlnak nappalok, s éjszakák,

várni reménytelen, nincsenek csodák.

Nehéz lépni tovább, ragadós múlt rabja vagyok,

nem Õt keresem másban,hisz magamra sem találok.

Bolyongók vagyunk, kikben elszáradt a bizalom,

nincs páros jövõm, csak páratlan holnapom.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=C3lWwBslWqg

Nevelgetem páfrányom, simogatom szirmát.

Holnap bûvös éjszaka, s letépem virágát.

Várok majd a csendben, a csillagos estben.

Szent Ivánnak éjjelén, hiszek a szerelemben.

- Suttogó -

Hát nem érted? Félek szeretni.

Miért akarsz reményt adni?

Hogy utána engedj szenvedni?

Én csak árnyék akarok maradni.

A félelem hazudik bennem.

A szívem a gyomromban táncol.

Csak álmom kergetem.

Ha korbácsolsz is, a hitem harcol.

Ó férfi erõ, hanyatló semmi.

A mély tekintettõl kezdek remegni.

A világ meglassul, kezdek lebegni.

Az fog fájni, hogy le kell esni.

Tudjátok ti mi a szerelem?

Kinek a reggeli, kinek a végtelen!

Olvastam, hogy rakjátok csokorba.

Van, kit mennybe repít, s van kit a pokolba.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=Je9us3xgkNc

Ments meg…

Fürödj meg szememben, öleld át íriszem.

Szeretkezz lelkemmel, ahogy asszony még sosem.

Megsimítod arcom, s bennem a vágy lángol.

Ha szívem szeretnéd, ments meg magamtól!

Rabolj el s vigyél, a csend vezessen.

Ha nem találsz sehol, a szíved keressen.

Türelmed erény,a vágyadra haragszol.

Ha szívem szeretnéd, ments meg magamtól!

Ha hosszú út van mögötted, hát tanultál belõle.

Asszony lelkét szeme rejti, a férfinak mi van mögötte?

Ha nem tudod ki vagyok, s szenvedsz a kíváncsiságtól,

s a szívem szeretnéd, ments meg magamtól!

A szánalom nem kell, a sajnálatot hagyd el.

Tudom mi az érték, csak azt fogadom el.

Segítséget nem kérek, se tõled, se mástól.

A szívem szeretnéd, ments meg magamtól!

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=_eXw47qb4U0

Szürke égbolt a vihar, kívül és belül,

ezernyi kérdés, s a zaj nem csendesül.

Álnok létem gyáva, mert menekül,

inkább magamba zárva, inkább egyedül.

Én nem kérdezem magam, mert vagyok,

Kedvesek, mert tartanak az Angyalok.

Hisz dicsérik, mit adni tudok,

szeretik azt, ami legbelül vagyok.

De álljunk meg egy pillanatra, ez nem az élet.

Amit élek és te élsz, kívánna más létet.

Hozna feltörõ szenvedélyt, s talán gyönyört,

s jönne az idõ, a mulandó szúrná szívembe a tõrt.

És hogy könyörögjek, állítsuk meg a szépet?

A végén máshol keresnél menedéket.

Mert sorsom a sorsom, sose volt más,

bennem tömegsírban, a gyönyörû pillantás

- Suttogó –

http://www.youtube.com/watch?v=-Q7iAko18OI

Vágy és szenvedély….

http://www.youtube.com/watch?v=GhKJ9ig7I1c

Ma elkapott a vágy, hagy legyek kicsit Macsó.

Olyan Pasi, aki csak szédít, csak arra jó.

Ma elkapott valami õrület, ritmusom hallgatom.

Szenvedéllyel csókolnám a Nõt, tüzesen ölelni akarom.

Ma nem leszek magam, ha látlak, kacsintok.

Mögéd bújva, pajzán szavakat suttogok.

Átfogom derekad, s ágyékod megremeg.

Ma más leszek, a vágytól szenvedek.

Elszorított lélegzettel szívom el csókod.

Törjön fel szenvedélyed, magad adod.

Úgy húzol magadra, mint hideg télben takaród.

S öledbõl a vágyad, csak adni, adni akarod.

Nem ígérek semmit, s te nem mondasz nemet.

Nem hazudok szépeket, s te mégis elhiszed.

Nincs holnap, se utána, a jövõnk is csak ködben.

Szenvedélyünk pillanat, megfullad gyönyörben.

- Suttogó –

Szégyellem…

http://www.youtube.com/watch?v=j42ApkIIdNc

Van, ki megy, mosolytalan magányát cipeli, mehet.

De van ki ad, lelkébõl apró- pici darabokat.

Mert nem sajnálja azt, amit az ég adott,

lelkekbe csempészte a boldog pillanatot.

Amit megszelídítesz,az örökre a tied marad,

felelõsséged, s szíved rajta hogy mit hoz a holnap.

Én úgy mentem el, hogy búcsúszó ajkam nem hagyta el.

S itt hagytam mind azokat, kik szívemnek fontosak.

Most itt a pillanat, de szólni nem tudok,

mert tudom, hogy ki szeret, az most mosolyog.

Szívében megdorgál, de lelkében ringat,

szemembe néz, s csendben velem hallgat.

- Suttogó -

Ha lettél volna...........

Napsugárral keltett a reggel,

S törte át kis szobán a függönyt.

Ha lettél volna, kértem volna, ne menj el,

édes fénybõl szikra, játsszon testünkkel.

Kacsints a kezemre, hoztam neked valamit.

Úgyse látod apró öröm, a szívemben lakik.

Hát meleg tenyered tedd mellkasomra,

s csukd be szemed, hallgass szavamra.

"Mert ami fontos azt szem nem láthatja,

a lényeget, azt mindig a szíved látja".

Csitt, csak csendben, ülj itt szemben,

érezd szívem, a tenyeredben.

S már érzed is mit kimondani nem tudok,

hisz erre nincsenek szavak, se szónoklatok.

Már a tied, hisz tenyeredben ott tartod,

jelenem-s jövõd, csak mondd ki, hogy akarod.

- Suttogó -

Már csak csodálom ártatlan mosolyod.

Aggódva, lassan engedem el kezed.

Rettegem, ködbe vész imádott arcod.

S mint aki arra érdemes, más hódítja szíved.

Nem haragszom, hisz szeretlek.

Emlékezem, mert fontosak a boldog percek.

Nekem, ha ez jut, hát sorsom viselem.

Szívemnek fontos, szíved boldog legyen.

Nem könyörgöm, csak megzavarnám fejed.

Nekem a szíved kellet, s nem nõi nemed.

Nem könyörgöm, pedig ha tehetném,

férfi könnyben a szívedet fürdetném.

Menj, élj, fürödj az életben, s örökké remélj.

De ígérd meg nekem!

Hogy boldogabb leszel,

mint bárki más ebben az életben.

Félek kimondani, de eljön a pillanat.

Mikor melletted a szék üres marad.

Hát akkor, s ott ne bánj meg semmit.

Felemelt fejjel fogadd az ennyit.

Emlékeidben, mélyen a hamu alatt,

apró, pici gyémánt szív,

ha még mindig meg -megmaradt.

melengeti hideg napjaid.

Lehet...,hogy én már csak történelem leszek.

Csak papírlapok közt sajtolt,

virágszirom emlékek.

De hiszem, hogy édes emlékem,

egy új életben összeköt, téged -velem.

De a szék addig is üres marad............

- Suttogó -

Angyal szállt a hátam mögé, s fejét vállamra hajtotta.

Puha szárnyaival körbe font. -vigyázom rád- suttogta.

Látni nem láthatom, hisz én a halandó élek vakon.

De érzem, hisz lelkemben részem Õ az angyalom.

Csendben állunk s áll velünk az idõ, szemem becsuktam.

Hálás az érintés, kézzel nem fogható nincs rá szavam.

Érzem, hogy érzek, nem félek ajándékot kaptam.

Egy életre szóló ölelés, másnak kevés, lelkem tõle halhatatlan.

Csukd be a szemed, te is érzed, áll mögötted angyal.

Nyisd ki a szíved, engedd a lelked, majd Õ vigasztal.

Hagyd, hogy érintsen, szárnyával öleljen, édes varázzsal.

S ha világod kinyitod, virágod ápolod, ezzel a dallal.

http://www.youtube.com/watch?v=TKLhoNm9K-Y

- Suttogó -

-----------------

Ha álmodom…

Álmomban, ha gazdag vagyok,

is hiányzik valami.

Inkább a gazdagságról lemondok,

hogy igazit tudjak adni.

Álmomban, ha szép vagyok,

Lehet, hogy ronda.

Tetszelegni nem akarok,

szépségem a lelkem osztja.

Álmomban, ha szegény vagyok,

Lehet, hogy nem is.

Mert mim van, többet nem akarok,

ebbõl adok neked is.

Álmomban, ha vándor vagyok,

is van helyem melletted.

Felkeltesz, tudod hol alszok,

szívemre teszed kezed.

Álmomban szerelmes vagyok,

csókolni, ölelni akarok.

Álmoddal szeretkezem,

ha alszom, ugye fogod a kezem?

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=QbN0g8-zbdY

Van pillanat, hogy megállok, és visszanézek,

a jobb szemem nevet, a balban könnyet érzek.

Meg nem bántam semmit, az élet adott ennyit.

S ha elvett is, sokat nem tudott, csak mit Õ adott.

"ki hogy vet, úgy arat", mondják a bölcsek,

az én földem szikes, de az ekémben remélek.

Ad majd a holnap esõt, s mellé erõt.

Mert minden nap, küzdelem, csendes este, gyõzelem.

Ha az élet párt adott neked, szeresd, nevet veled.

Mert nem lesz senki, aki majd lassan ballag melletted.

S ha megáll, visszanéz majd, lát téged,

érzi erõs lelked, hogy vigyáztad, védted.

Engem megevett az idõ, s páratlan vagyok egész.

Sok lelket szeretek, testtel semmire sem mész.

Mert az idõ erõs gépezet, s lelked gyémántra csiszolja,

addig testedet az évek eszik, s a rozsda.

- Suttogó -

Szeretnék..........

Szeretnék szeretni, lennél-e a párom?

Együtt kuncogni puha díványon.

S várni, hogy a reggeli pára,

mossa meztelen testünket tisztára.

Szeretnék ölelni, de nem csak kezemmel,

õszinte pillantással, tiszta szerelemmel.

S érezni, hogy minden pillanat ajándék,

mit az életben veled megoszthatnék.

Szeretnék sírni, de csak melletted,

hogy vigasztalj, mint árvát a gyereket.

S akkor leszek erõs, igaz nagy harcos,

felnõni a tiszteletre, tudom mi a fontos.

Szeretnék lépdelni melletted az utcán,

fogni a kezed, bambulni a járdán.

S várni téged, ha menned kell valahova,

kulcsod édes csörgését hallgatni, a zárban.

Szeretnék lenni, érezni, hogy vagyok,

nélküled csak bolyongok, mint fényben a vakok.

S még Õk is többet látnak, mint én fogok valaha,

ha haldokló szívemnek, nem te vagy a párja.

- Suttogó -

----------------

Csak én tudom...........

http://www.youtube.com/watch?v=JKQwgpaLR6o

Lángok táncolnak szívemen, elborít az éjszaka.

Lelkem ezer darabja, csillagfénybe száll tova.

Mert elhagytál, s már messze vagy tõlem,

én a porban, kis udvarban, te fényben, csillagos égen.

Te vagy nekem dallamom, kitõl szebb a holnap,

Édes álom ki elringat, s ébreszt, ha süt a nap.

Nélküled nincs levegõ, semmi, ami élõ.

Múzsám, fényem, életem, istennõ vagy nekem,

Kit, ha kell pokolban is, szolgál szívem

Tudom hol hibáztam, tudom mit nem tettem,

nem írtam kék égre, mennyire szeretlek szerelmem.

nem üvöltöttem az éjszakába, szívemnek ki a párja,

s most megfizetem -megfizettem, ennek ez az ára.

Most kõtáblába vésném, ki is vagy te nekem,

nyakamba raknám, s hordanám, míg bírja életem.

Nem csak üvölteném, mennyire szeretlek,

A holdba vésném gyöngybetûkkel, gyönyörû nevedet.

De tudom már késõ, csak balga szívem remél,

Apró kertben, emlékedre, rózsát ültetek én.

S nevelgetni fogom, míg bírja szívem s karom.

Szerelmed kitörölhetetlen, örökre szívemben hagyom.

- Suttogó –

Azt írja a szent könyv, belõlem lettél.

El nem tudom képzelni, hogy bordámból születtél.

Vagy csak húst adtam neked, s csontokat.

Mert valami, ami fontos, bennem maradt.

Papok írták e könyvet,

borgõzös, vicces napjuk lehetett.

Mert vagyunk, kevesen kik tudjuk,

Ádám népe valahol elveszett.

Utolsó vérét, ki tudott még szeretni,

kereszten hagyták elvérezni.

Új világ ez, a "szem" birodalma,

amit látsz, abban hiszel, annak van hatalma.

Kacag a Sátán, mélyen Gyehennába,

nincsenek értékek, ez már az Õ világa.

Megértük az idõt, hogy mi csillog, imádjuk.

"Minden arany, ami fénylik", már csak ezt látjuk.

Eladtad a lelked, két hamis ezüstért.

Az még arra is kevés, mit Akherón partján a révész kér.

Élt egy ember, ki hitt a gyermekben.

Megírta könyvét, felnõtteknek, mesében.

Ártatlan szemével, látta a Herceget,

elnyelte a háború, s vele minden elveszett.

Nem születnek már igazak, valahol elvetélnek.

Törött szárnyú angyal, nem kell már e Földnek.

Valaha gyönyörû világ volt, boldogok hazája.

Mára már Hadész világa is szebb nála.

- Suttogó -

Érzések.........

http://www.youtube.com/watch?v=naQjovlM3po

Szeretnélek érinteni, s érezni bõröd selymes melegét.

Ahogy csak én érintek, s testedben ezernyi apró szikra árad szét.

Csókokkal beborítani tested, s érezni örömtõl remegõ szíved.

Csodálni mind azt a szépet, ahogy az ég téged megteremtett.

Sóhaj tör fel mellkasodból, mennyek kapuja.

Fény táncol szemhéjadon, nem látomás, apró csoda.

Boldog vagyok, hogy én lehetek, ki érinthetek ennyi szépséget.

Az idõ hiába sietne, a szorgos, mert csak te vagy, aki fontos.

Miközben siklik bõrödön tenyerem, elképzelem,

veled végtelen az életem, nincs lehetetlen, se reménytelen.

Nem, nem csillagot hozok neked, egyenest a napig repítelek.

S égi táncot járunk, túl halandó mindenen.

Ez nem csak testek gyönyöre, vágyak ösztöne.

Ezt már rég, türelem rózsája szülte, gyönyörû ajándék.

Felnõttem rád, hozzád, s érted, az idõ mi megteremtett.

S most itt vagy ölellek, te kéjtõl táncolsz, míg én figyellek.

- Suttogó -

Apró halász…

Volt egy apró halász, s annak bárkája.

Nem volt más dolga, csak a tengereket járta.

Apró életét nem zavarta semmi,

nem volt asszonya kitõl tanuljon szeretni.

Szerette a tengert, s annak minden csodáját.

Imádta párját, egyetlen bárkáját.

Szerette a napot, s égen a kéket.

Madarak repülését, parton sziklaszirtet.

Irigykedve néztem õt a hullámok hátán.

Érintetlen lelkét nem mérgezte ármány.

Egyszerûen tiszta volt minden mozdulat,

s könnyes szemmel néztem, ahogy a bárka elhalad.

Hitvány módon sajnáltam, mérgezett lelkemet.

Irigyeltem szabadságát, pedig Õ nem kérkedett.

Egyszerûnek született, s így szeretett élni,

irigyeltem hitét, szívét nem mérgezte semmi.

Volt egy apró Halász, s annak Bárkája.

Tanulhatnánk tõle, mi az élet csodája.

Megtanulni megbékélni, õszintén magunkkal.

Megérteni, hogy az életben mit viszünk magunkkal.

-Suttogó –

Eladom az értékeim, vedd meg egy forintért.

Turkálj s válogass, de ne kérdezd miért.

Eladom, mim van, szemednek úgyse érték.

De lehet, hogy annak adom, kik szépen kérték.

Eladom a pillantást, mély barna szemembõl.

Eladom az érintést, kérges tenyerembõl.

Eladom a szerelmet, elszáradt szívembõl.

Eladom a lelkem, megfáradt testembõl.

Olcsó a piac, s az érték mára más.

Minden megvehetõ, hamis csillogás.

Polcodra teszed, ami neked számít,

hisz pénzedbõl megvehetsz bármit.

Már nem küzdök szívvel, egy asszony kegyéért.

S nem mennék büszkén harcba, egyetlen érintésért.

Nem mondom hitembõl, szeretni kell.

Minden, ami valaha szép volt, mára vesznie kell.

- Suttogó -

Álmomban…

Ma álmodom, s újra gyermek leszek.

Majd szép tányérból, finomakat eszek.

S játszom, reggel, délben, este.

Kérlek, ne szólj rám, hogy feküdjek le.

Kérlek szép kedvesem, ma álmodj velem.

Én leszek harcos te pedig Istenem, csak nekem.

Vagy leszek árnyék, s te nekem napom,

vagy éjszakám és nappalom.

Álmomban élek, s élve halok,

de örökkön -örökké, de gyermek maradok.

Felettem mindenki szebb, s okosabb,

de a lényeget én látom meg hamarabb.

S lehet, hogy majd egy napon eltévedem,

de te megtalálsz, s újra fogod kezem.

Mert szeretni fogsz, s vigyázol rám,

az álmomban én ezt szeretem.

- Suttogó -

Magamról…

Csak egy apró lámpa, asztalon az illatgyertya,

ennyi vesz körül.

Ez az én világom, sõt volt éjszaka álmom,

szívem ennek örül.

Én itt csak kukkoló vagyok, elvarázsolnak a sorok,

s nekem ez elég.

Olvasom az életet, talán Nõk lelkébe nézhetek,

számomra ez kezdet, és vég.

Nekem is volt életem, párom, szerelmem.

Elment, mert neki így jó.

Maradt édes emlékem, tudom mit jelentettem,

rá nem lehet rossz szó.

Nem szánni kell, ki hitét vesztette, s érzéseit,

megérteni, Õ is elhagyott valamit !

S ki igaz, tudja jól mit nem kap már e-világon,

szemem rajta felejtem a gyertyalángon.

Nem tartom magam sokra, de tudom ki vagyok,

Megõrzöm, amit hátra hagynak, szép, vagy rossz napok.

Ez alakít, formál azzá, aki vagyok s lenni akarok,

ettõl nem leszek különb, hisz tõletek TANULOK.

- Suttogó -

Jó éjt…

Legyen holdfény éjszaka, s takarja testem ezüst fénnyel.

Lágyan öleljen körbe éjjel, ma ne álmodjak reménnyel.

Hagy sétáljak csak úgy magam, mintha szabad lennék.

A reményt álmodja más, mintha láncaim levennék.

Ezüst fénnyel, melegséggel, takarjon be bennetek.

Kívánok szép álmot nektek, s éjjel, ölelõ kezeket.

Békés álmod legyen édes, arcodon mosoly, s szeretet.

Párod óvja álmod, s legyen büszke, hogy szerethet.

Jó éjt…

- Suttogó -

Voltam már.......

Úgy érzem már megéltem sok korszakot,

voltam Quasimodo, ki toronyban lakott.

S voltam herceg is, csak szörnyeteg,

kitõl menekültek a szépségek.

Talán a Shrek is én vagyok,

csak az életben a mesék, nem ugyan azok.

Nincsenek Fionák, se békát csókolók.

Hercegnek születni kell,s én csak jobbágy vagyok.

Azt írta egy kedves, sajnálja a lelkem,

azon már túl vagyunk, a szánalom nem kenyerem.

Tudom mi a társam, s jó vele,

még nem sikerült csalódni benne.

A reggel szürke volt, esõ uralta hangulat.

Talán máskor, máshol, öröm egy ilyen nap.

A tegnap után, ma nem, s a holnapot is eladom.

Megveszi az esõ, szánalmas bánatom.

- Suttogó -

Ma este táncot jár a lelkem, gitár húrjain.

Acél húr a testembe vág, földre hullnak könnyeim.

Fémes gyönyör és szenvedély, korbácsolja testemet.

Láthatatlan lánggal gyászol, temetem a szerelmet.

Nem osztom meg senkivel határtalan világom.

Amit érzek, más nem érti, lelkemmel látom.

Ilyenkor él énem, s mástól ezt sajnálom.

Nem féltem, adnám, de ez az én magányom.

Látod? Tudok én szeretni, csak nem szeretve lenni.

Mert nem szeretek már kérni, sem elvenni.

Ajándékom magamnak, magam adom.

S ha meg is köszönöm, csak én hallhatom.

Táncot jár a gyertyafény a megfakult kõfalon.

Táncából a születést s mulandót tanulom.

Õ már tudja, s halk szisszenéssel csak a faggyút érzem.

A magány lecsap rám, már vártam a sötétben.

- Suttogó -

http://www.youtube.com/watch?v=Df_vucvzFwc

Gyémántok….

http://www.youtube.com/watch?v=LnDC6Mt5ulQ

Szürke utakat az esõ mossa, ezer könnycsepp hull a porba.

Szomorúan nézek messzire, vágyom haza, s a szépre.

Ahol én élek, az asszonyok, s nõk szépek, fény borul lelkükre.

Tekintetük fényes, s tiszta, szemükbõl a Gyémánt néz vissza.

Mert Gyémánt a lelkük, s ragyognak fényesen.

Az én asszonyaim szépségével nem ér fel semmi sem.

Mert járjak bárhol e földön, s vet sorsom messzire.

Magyar nõk szépségét, Gyémánt égette szívembe.

Érintésük bársony, csókjuk, mint a méz.

Ölelésük elvarázsol, pillantásuk megigéz.

Tiszta szívvel féltik azt, mi számukra kedves.

Gyémántok Õk mind, szívem örökre szerelmes.

Hát igen...., Ti vagytok végzetem, Gyémánt lelkû asszonyok.

Nincs ily szépség a világon, rátok büszke vagyok.

S ki mást mond, HAZUDIK, én tudom, bennetek mi lakik.

Gyémánt lakik lelketekben, fényét látom szemetekben.

- Suttogó -

Falak…

Belátni a falak mögé, ahol penészes a tégla.

A sötét odúban a múlt, s démonod ül a sarokba.

Hisz magunk húzzuk e falakat, s zárjuk hét lakatra.

Hurcoljuk penészes titkunk, s pakoljuk halomra.

Ha kíváncsi emberszem turkál könyékig benned.

Ha nem csak kérdez, hanem tép is, úgy hatolna beljebb.

Tán Õt érdekli életed, s hogy mitõl lenne életed színesebb?

Ugyan! Õt az élteti, hogy tudja te mitõl vagy kevesebb.

Türelem.....hisz minden lakatnak van kulcsa,

olyan szép tudni, ki keres, azt az idõ nem hajtja.

Milyen jó lenne érezni, hogy téglánk nem tépi,

csak nézi, ha tudja érti, s csendben simogatja.

Mert mindenkiben vannak kõfalak, s láncok.

Hosszú idõ adója, kemény sarcok.

Mert hitem szerint úgy tudunk élni, s élni hagyni,

hogy nem követelve, de akarunk magunkból adni.

- Suttogó -

Hajnal születik…

Szép vagy, mint minden reggel, ébredsz az élettel.

Míg én csak álmodom rólad, te már lélegzel.

Szemem kinyitni nem merem, mert az álom eltûnik,

olyankor meghalok, s testembõl hajnal születik.

Minden színû hajadba fonnám ujjaim, érezném illatát.

S hajtanám arcom öledbe, várnám tested válaszát.

A kéj és a szenvedély gyõz, a félelem megszûnik,

olyankor meghalok, s testembõl hajnal születik.

Minden színû szemedbõl, megfojt a gyönyör,

Szemem, ha könnyezik, csakis az örömtõl,

mert önzetlen az érzés, adni akarunk valamit

olyankor meghalok, s testembõl hajnal születik.

Az álom véget ér, mert a hajnal elrabol,

szemem végre kinyitom, s nem látlak sehol.

a könnycsepp az arcomon érzik, s szívem vérzik,

olyankor meghalok, s testembõl hajnal születik.

- Suttogó -

Sétálnék egy kicsit, valami erre kér,

meglesném a napot, ahogy aludni tér.

Megpihenek a folyó partján csendesen,

míg az árnyék játszik halkan testemen.

Érzem magamban hiányát s vágyom,

vagy tagadom, s újra a világot járom.

Olvastam róla sokat, mondják: szenvedély,

s kik írták tudják mi e kéj?

Mert e világon szeretni sok mindent lehet,

állatot, növényt, embert, s gyereket.

De hitem szerint, s most leírni nem fogom,

ha érzel, igaz szenvedély látszik az arcodon.

Ott van a tánc, ami rabul ejti testedet,

szenvedély nélkül, nem érezheted.

És a zene, a dal, amit ha játszom,

a szenvedély kell, hogy lelkembe járjon.

És persze a szerelem, az ölelés a végzetem.

Megérteni egy élet kellett, bennem nincs meg minden.

És ami hiányzik, az arra pont elég,

hogy ne legyen a szerelem a vég.

Dunába dobom gondolataim, megtehetem.

A víz majd elviszi, zavaros, és lelketlen.

Lassan felállva elindulok, elég volt mára,

készülök egy holnapra, és egy éjszakára.

- Suttogó

Hódolok, s meghajtom fejem.

A szépség, és siker elõtt, öve a gyõzelem.

Hisz ki az égtõl kapott, s tudja mije van.

Azt én nem érinthetem, szólni is csak halkan.

Én is kaptam odafentrõl, csak valami mást.

Néha átok, ûzni való, vagy áldást?

Hisz magam sem tudom ki vagyok!

Sötétbõl kukkoló, csak belülrõl adhatok.

Ma süt a nap, s engedem lelkemet.

Végigszalad testemen, s cirógatja fejemet.

Rámosolyog, erre, arra, kacérkodik.

Csitt, csendben szólnom kell, s helyére bújik.

Ma szép nap volt, úgy nektek adnám.

Nem cicomáznám, csak papírba csomagolnám.

Átadnám, s cserébe nem kérnék semmit.

Csak ne feledd soha, egyszerûen ennyit.

- Suttogó -

Viszlát….

http://www.youtube.com/watch?v=TP71E7QLy9A

Most elmegyek kicsit, de lelkem itt hagyom.

Arcom újra napfény éri, testem az életnek adom.

Másnak úgyse kell, hát táncolok az ördöggel.

Nem félek tõle, arcom angyalbõrbe, nem visz el.

Jártam már Gyehennában, ezerarcú pokolban.

Lelketlen mentem, s Lucifert vertem el pókerben.

Gúnyosan kacagott, a játék nem volt véletlen,

tudta jól mert így akarta, revánsot vesz tõlem.

Van ki nem szerencsés a szerelemben, én sem.

De máshol lehet, azt keresem.

Látok sorsokat, az arcokon bajokat, megértem.

Az ég vigyázzon rátok, s én istenem, csak ezt kérem.

- Suttogó -

Áldoztam….

Testembõl fakadt áldozat, vetett fátylat szememre.

Egy könnycsepp az arcomon emlékezett, s hullott a földre.

Emléke a tied volt, s az mit áldoztál a múltnak.

Az emlék égett, érted, adtam egy másodpercet magamnak.

Ti nõk, gyenge pajzsotok mögött, a páncél kemény.

S szíveteken néha megfagy a dér.

De én tudom, mi az mi belül, a sötétben elgyengül.

S gyertyafénynél, a lelkedben gyõz végül.

Én is hagyom magam, pedig büszkeségem a sárban.

Arcom dacol lelkemmel, pedig üvöltök magamban.

A te arcod gyönyörû, s nem látok mögé.

De látom szemed s halok fényébe, még se állok tested elé.

Te szabad vagy, s lelked se zsarolom,

te kértél, én engedtem, fejem lehajtom.

E sorokat, vagy még százat, úgyse látod soha.

áldoztam egy könnycseppet, így lett emléked mostoha.

- Suttogó -

Az élet fája........

http://www.youtube.com/watch?v=Ih61MJ72v1Y

Sárguló levél vagyok, az élet gyönyörû fáján,

de még kapaszkodom, s lógok árván.

Valahol fent vagyok, tudom, elérni nem lehet,

mert az élet fáját a sors öntözi, s mert jobb így neked.

Bámulok, csak nézem a lent, s alattam az élet,

nem irigykedem, hogy ti lent éltek, itt fent nem félek.

Hisz ide nem jön senki! Minek is jönne?

Az élet lent van, csak el kell, hogy vegye.

Gyönyörûek vagytok, csodálat bennem,

nekem ez elég, nekem ennyi a részem.

Néha az idõ szele hozza fel sustorgásotok,

mosoly arcotokon-arcomon, veletek vagyok.

Van, ki szentel nekem idõt, s adja az övébõl,

köszönöm, hálám nagy, jó kapni a törõdésbõl.

S van, ki elfordítja tekintetét, hisz Õ gyümölcs,

én magamról tudom, csak fán vagyok szemölcs.

Egyszer hullni kezdek majd, s érintem kiket szeretek,

lent leszek én is, s mosolygom veletek.

Csak egy röpke pillanat lesz, míg az idõ az avarba temet,

de boldog leszek, hisz voltam veletek.

- Suttogó -

Ma ezt hoztam...........

http://www.youtube.com/watch?v=9zueKq3z3Sk

Ma nincs kedvem lázadni, hisz olyan szép a világ.

Ragyogva keltett a napfény, s nem húz, mint szegényt az ág.

Ma nincs kedvem sírni, arcomra mosolyt csalt a napsugár.

Bekúszott párnám alá, s aludtunk együtt, mint boldog pár.

Ma mosolyt hoztam nektek is, adom, mert szeretném.

Míg dolgoztok, vagy teszed, mit kell, lelked nevelgetném.

Öntözném, mint Rózsám, s az árnyékát árnyékommal adom.

Hisz Rózsám száz közül felismerem, szenvedni nem hagyom.

Engedj be lelkedbe, csupán halk szó vagyok.

Tedd kezed szívedre, ha hallani akarod.

Hajtsd fejed vállamra, ma leveszem terheid.

Érintem világod, s mosolygó szemeid.

Egy érintéssel kezdõdik minden, ami szép.

ha erkölcsöd-hited, nem bántanám semmi kép.

Nem tested kérem, vagy öledbõl a boldogságot.

Csak mosolyt arcodra, s szívedbe vigasságot.

Balga módra suttogom idétlen szavaim.

Szeretlek, mert szeretsz, s ilyen gondolataim.

Idétlen lelkem, csintalan kis gyerek.

Ha azért vagyok, hogy neked legyek.

- Suttogó -

Állj meg..........

http://www.youtube.com/watch?v=RuNRr7wcLxE

Állj meg embernek lánya a teremtés koronája, s nézz körül.

Állj meg s adj egy percet a szegénynek, a lelked majd örül.

Vadságod akaszd a szögre kérlek érezz, mert szíved megkövül.

Állj meg s hajtsd le fejed, nézz ki kemény páncélod mögül.

Csak taposod nemem, de nem ismered nevem, ez mire jó?

Ajkam halkan hagyja el a sóhaj, nekem fáj az utolsó szó!

Mert már indulok, s megállni nem tudok, az árnyék arcomon.

Kit bántasz annak fájdalom az, egyedül leszel hideg napokon.

Én hiszek embernek lányában, mert él benne az irgalom.

Szívében szerelem, ölében szenvedély, fájdalmát szemében látom.

Évának testvére add kezed kezembe, fejed vállamra hajtom,

az idõ majd megáll, lelkedre nyugalom száll, nem te okoztad bánatom.

Voltak már elõtted kik megtépték lelkemet, engem is anya szült.

De vérem más lett hisz szeretlek téged, haragom kihûlt.

Látod embernek lánya, nem szégyen vallanom.

Csak szemedbe nézni s mögötte érinteni, a szépet akarom.

- Suttogó -

Szeretnék…

http://www.youtube.com/watch?v=9PpsG133oC8&feature=fvw

Szeretnék sírni, hogy szívem újra szabad legyen.

Könnyeimmel tisztára mosni, megtépázott életem.

És e földön hova hullajtom bánatom, ezer virág nyíljon.

Hadd kössem szép csokorba, s nektek adom.

Szeretném tudni, a szív mitõl, fáj, vagy szeret.

Megtalálni és kigyomlálni, régi sérelmeket.

Szeretném megérteni, hogy a te szíved engem hogy szeret.

S ha megérinteném arcod, mit mutatna szemed.

Szeretném érteni a szivárvány négy színét.

Kérni belõle szépen, s adni azoknak, kiknek szeretem szívét.

Szeretném tudni, hogy van, ki várja, s nevem áldja,

mert megkaptam, s megbecsültem szerelmét.

Szeretném nagyon, hogy a lelkem ragyogjon.

S fénye jusson át fakó bõrön, s arcomon.

Hagy üvöltsem a világra, lelkemnek nincsen párja.

S ha nem is lesz, hát hagyom a halálra.

- Suttogó -

Szerelmes vagyok, a kék égbe,

repülni messzi, tova a messzeségbe.

Repülni hegyeken és felhõkön át,

Csillagon ülve megvárni az éjszakát.

Szeretni a holdat, imádni ezüst mosolyát.

S ha álmodtam, lelkem hozzá szállt.

Imádni a napot, ha fáztam meleget adott.

Nappali ég gyémántja, szívem igaz párja.

Juszticia vak, nem csábul hiába.

Õszintén érez, s csak a tényeket látja.

Ha tehetném, eladnám életem,

ha kell harccal is, de Õ legyen kedvesem.

De az ég mindenkinek kék, s szabad,

a hold téged is ölel, s vigyázza álmodat.

A nap neked is ragyog, mosolya vigasztal,

Juszticia Istennõ, nem kezd halandóval.

- Suttogó -

Árva gyermek …

http://www.youtube.com/watch?v=-anrM9wl0T8

Árva volt a gyermek, s az anyja mindenki asszonya.

Ágya volt ezer, de sosem volt meleg otthona.

Árvának szülték, s nem kérdezték tõle:

Akarsz e jönni gyermek, árvaként e földre?

Nem tudta az Árva, ez az élet más,

Ételért Õ nem állt sorba, nem volt válogatás.

Megtalálta ikreit, az utca hozta el neki.

Szerette testvéreit, tudott még nevetni.

Sorsa a sorsa, így nem menekül,

Ha a gyermekévek elrohannak, Õ marad egyedül.

És az idõ vas kereke nem állt meg soha,

Felnõtt hát a gyermek, rajta az utca pora.

Az élet nagy tanító, okosan nevelte,

Hogy miért jött a világra, lassan megértette.

A boldogok éljék életük, nyugodtan nevetve,

Mert Juszticia mérlegének Õ a másik nyelve.

A vak igazság sose látta, Árva barna szemeit,

Sors meg csak teremtette, az egyensúly elveit.

Nem volt Õ Jézus, mégis lelkét adta,

Hogy a világnak lehessen, egy Árva rabja.

Se ember, se isten, nem értheti világát,

Talán ezért van magánya, hogy nem találja párját.

Pedig tisztán tud szeretni, hisz Õszinte a lelke,

De testét az idõ, s az élet megette.

Jól figyelj hát vándor, ha olvasod e sorokat,

Legyen egy csepp mosolyod, ha meglátod az Árvákat.

Adj neki egy pillantást, mert megfizetett érte,

Hogy te boldogabb lehess, Õ lelkét a pokolra vitte.

- Suttogó -

Várok rád…

Árva hóvirág vagyok, egy hideg havas réten,

bontanám lassan szirmaim, de nem vagyok még készen.

Pillantásod tavasza nélkül szürke még az ég,

idõm van a hervadásig, várok rád még.

Árva kis madár vagyok, sûrû lombok között,

repülni még nem tudok, elbújok magányom mögött.

Szárnyaim bontanám, de azt ígérted rég,

Várjalak, mert jönni fogsz, hát várok rád még.

Árva pillanat vagyok, szép emlékeid között,

leharcolt verssor vagyok, szép szemed elõtt.

Csak arctalan árnyék vagyok, kinek a szíve jég,

Gondolatmorzsák..

WebGeneral Portálmotorral

Menü

Oszd meg!

PDF-ből szöveg

Közösség

Belépés

Szavazás

Suttogó a'la box