Gondolatmorzsák..

• Praktikus dolgok....
• Suttogó a'la box
• a'la Kiskukta.....
• Árnyékszellem
• Gondolatok...
• Záporeső...
• warnokc....gondolatmorzsák
• Málna kavicsai
• Ez+az...
• Napi történések...
• Barátaimtól...
• Kezdőlap
• Zsörtölődő...
• Szurkapiszka...
• Szösszenetek....
• Versek..
• Dema
• Kapcsolat
• Fórum
• Chat
• Regisztráció, belépés
• Képtár

PDF-ből szöveg konvertáló

 

 

 

 

 

Ha álmodom…

 

 

 

Álmomban, ha gazdag vagyok,

 

is hiányzik valami.

 

Inkább a gazdagságról lemondok,

 

hogy igazit tudjak adni.

 

 

 

Álmomban, ha szép vagyok,

 

Lehet, hogy ronda.

 

Tetszelegni nem akarok,

 

szépségem a lelkem osztja.

 

 

 

Álmomban, ha szegény vagyok,

 

Lehet, hogy nem is.

 

Mert mim van, többet nem akarok,

 

ebbõl adok neked is.

 

 

 

Álmomban, ha vándor vagyok,

 

is van helyem melletted.

 

Felkeltesz, tudod hol alszok,

 

szívemre teszed kezed.

 

 

 

Álmomban szerelmes vagyok,

 

csókolni, ölelni akarok.

 

Álmoddal szeretkezem,

 

ha alszom, ugye fogod a kezem?

 

 

 

- Suttogó - 

 

 

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=QbN0g8-zbdY

 

 

 

Van pillanat, hogy megállok, és visszanézek,

 

a jobb szemem nevet, a balban könnyet érzek.

 

Meg nem bántam semmit, az élet adott ennyit.

 

S ha elvett is, sokat nem tudott, csak mit Õ adott.

 

 

 

"ki hogy vet, úgy arat", mondják a bölcsek,

 

az én földem szikes, de az ekémben remélek.

 

Ad majd a holnap esõt, s mellé erõt.

 

Mert minden nap, küzdelem, csendes este, gyõzelem.

 

 

 

Ha az élet párt adott neked, szeresd, nevet veled.

 

Mert nem lesz senki, aki majd lassan ballag melletted.

 

S ha megáll, visszanéz majd, lát téged,

 

érzi erõs lelked, hogy vigyáztad, védted.

 

 

 

Engem megevett az idõ, s páratlan vagyok egész.

 

Sok lelket szeretek, testtel semmire sem mész.

 

Mert az idõ erõs gépezet, s lelked gyémántra csiszolja,

 

addig testedet az évek eszik, s a rozsda.

 

 

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

Szeretnék..........

 

 

 

Szeretnék szeretni, lennél-e a párom?

 

Együtt kuncogni puha díványon.

 

S várni, hogy a reggeli pára,

 

mossa meztelen testünket tisztára.

 

 

 

Szeretnék ölelni, de nem csak kezemmel,

 

õszinte pillantással, tiszta szerelemmel.

 

S érezni, hogy minden pillanat ajándék,

 

mit az életben veled megoszthatnék.

 

 

 

Szeretnék sírni, de csak melletted,

 

hogy vigasztalj, mint árvát a gyereket.

 

S akkor leszek erõs, igaz nagy harcos,

 

felnõni a tiszteletre, tudom mi a fontos.

 

 

 

Szeretnék lépdelni melletted az utcán,

 

fogni a kezed, bambulni a járdán.

 

S várni téged, ha menned kell valahova,

 

kulcsod édes csörgését hallgatni, a zárban.

 

 

 

Szeretnék lenni, érezni, hogy vagyok,

 

nélküled csak bolyongok, mint fényben a vakok.

 

S még Õk is többet látnak, mint én fogok valaha,

 

ha haldokló szívemnek, nem te vagy a párja.

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak én tudom...........

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=JKQwgpaLR6o

 

 

 

Lángok táncolnak szívemen, elborít az éjszaka.

 

Lelkem ezer darabja, csillagfénybe száll tova.

 

Mert elhagytál, s már messze vagy tõlem,

 

én a porban, kis udvarban, te fényben, csillagos égen.

 

 

 

Te vagy nekem dallamom, kitõl szebb a holnap,

 

Édes álom ki elringat, s ébreszt, ha süt a nap.

 

Nélküled nincs levegõ, semmi, ami élõ.

 

Múzsám, fényem, életem, istennõ vagy nekem,

 

Kit, ha kell pokolban is, szolgál szívem

 

 

 

Tudom hol hibáztam, tudom mit nem tettem,

 

nem írtam kék égre, mennyire szeretlek szerelmem.

 

nem üvöltöttem az éjszakába, szívemnek ki a párja,

 

s most megfizetem -megfizettem, ennek ez az ára.

 

 

 

Most kõtáblába vésném, ki is vagy te nekem,

 

nyakamba raknám, s hordanám, míg bírja életem.

 

Nem csak üvölteném, mennyire szeretlek,

 

A holdba vésném gyöngybetûkkel, gyönyörû nevedet.

 

 

 

De tudom már késõ, csak balga szívem remél,

 

Apró kertben, emlékedre, rózsát ültetek én.

 

S nevelgetni fogom, míg bírja szívem s karom.

 

Szerelmed kitörölhetetlen, örökre szívemben hagyom.

 

 

 

 

 

- Suttogó –

 

 

 

 

 

 

 

Azt írja a szent könyv, belõlem lettél.

 

El nem tudom képzelni, hogy bordámból születtél.

 

Vagy csak húst adtam neked, s csontokat.

 

Mert valami, ami fontos, bennem maradt.

 

 

 

Papok írták e könyvet,

 

borgõzös, vicces napjuk lehetett.

 

Mert vagyunk, kevesen kik tudjuk,

 

Ádám népe valahol elveszett.

 

Utolsó vérét, ki tudott még szeretni,

 

kereszten hagyták elvérezni.

 

 

 

Új világ ez, a "szem" birodalma,

 

amit látsz, abban hiszel, annak van hatalma.

 

Kacag a Sátán, mélyen Gyehennába,

 

nincsenek értékek, ez már az Õ világa.

 

 

 

Megértük az idõt, hogy mi csillog, imádjuk.

 

"Minden arany, ami fénylik", már csak ezt látjuk.

 

Eladtad a lelked, két hamis ezüstért.

 

Az még arra is kevés, mit Akherón partján a révész kér.

 

 

 

Élt egy ember, ki hitt a gyermekben.

 

Megírta könyvét, felnõtteknek, mesében.

 

Ártatlan szemével, látta a Herceget,

 

elnyelte a háború, s vele minden elveszett.

 

 

 

Nem születnek már igazak, valahol elvetélnek.

 

Törött szárnyú angyal, nem kell már e Földnek.

 

Valaha gyönyörû világ volt, boldogok hazája.

 

Mára már Hadész világa is szebb nála.

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érzések.........

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=naQjovlM3po

 

 

 

Szeretnélek érinteni, s érezni bõröd selymes melegét.

 

Ahogy csak én érintek, s testedben ezernyi apró szikra árad szét.

 

Csókokkal beborítani tested, s érezni örömtõl remegõ szíved.

 

Csodálni mind azt a szépet, ahogy az ég téged megteremtett.

 

 

 

Sóhaj tör fel mellkasodból, mennyek kapuja.

 

Fény táncol szemhéjadon, nem látomás, apró csoda.

 

Boldog vagyok, hogy én lehetek, ki érinthetek ennyi szépséget.

 

Az idõ hiába sietne, a szorgos, mert csak te vagy, aki fontos.

 

 

 

Miközben siklik bõrödön tenyerem, elképzelem,

 

veled végtelen az életem, nincs lehetetlen, se reménytelen.

 

Nem, nem csillagot hozok neked, egyenest a napig repítelek.

 

S égi táncot járunk, túl halandó mindenen.

 

 

 

Ez nem csak testek gyönyöre, vágyak ösztöne.

 

Ezt már rég, türelem rózsája szülte, gyönyörû ajándék.

 

Felnõttem rád, hozzád, s érted, az idõ mi megteremtett.

 

S most itt vagy ölellek, te kéjtõl táncolsz, míg én figyellek.

 

 

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

Apró halász… 

 

 

 

Volt egy apró halász, s annak bárkája.

 

Nem volt más dolga, csak a tengereket járta.

 

Apró életét nem zavarta semmi,

 

nem volt asszonya kitõl tanuljon szeretni.

 

 

 

Szerette a tengert, s annak minden csodáját.

 

Imádta párját, egyetlen bárkáját.

 

Szerette a napot, s égen a kéket.

 

Madarak repülését, parton sziklaszirtet.

 

 

 

Irigykedve néztem õt a hullámok hátán.

 

Érintetlen lelkét nem mérgezte ármány.

 

Egyszerûen tiszta volt minden mozdulat,

 

s könnyes szemmel néztem, ahogy a bárka elhalad.

 

 

 

Hitvány módon sajnáltam, mérgezett lelkemet.

 

Irigyeltem szabadságát, pedig Õ nem kérkedett.

 

Egyszerûnek született, s így szeretett élni,

 

irigyeltem hitét, szívét nem mérgezte semmi.

 

 

 

Volt egy apró Halász, s annak Bárkája.

 

Tanulhatnánk tõle, mi az élet csodája.

 

Megtanulni megbékélni, õszintén magunkkal.

 

Megérteni, hogy az életben mit viszünk magunkkal.

 

 

 

-Suttogó –

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eladom az értékeim, vedd meg egy forintért.

 

Turkálj s válogass, de ne kérdezd miért.

 

Eladom, mim van, szemednek úgyse érték.

 

De lehet, hogy annak adom, kik szépen kérték.

 

 

 

Eladom a pillantást, mély barna szemembõl.

 

Eladom az érintést, kérges tenyerembõl.

 

Eladom a szerelmet, elszáradt szívembõl.

 

Eladom a lelkem, megfáradt testembõl.

 

 

 

Olcsó a piac, s az érték mára más.

 

Minden megvehetõ, hamis csillogás.

 

Polcodra teszed, ami neked számít,

 

hisz pénzedbõl megvehetsz bármit.

 

 

 

Már nem küzdök szívvel, egy asszony kegyéért.

 

S nem mennék büszkén harcba, egyetlen érintésért.

 

Nem mondom hitembõl, szeretni kell.

 

Minden, ami valaha szép volt, mára vesznie kell.

 

 

 

 

 

 - Suttogó -

 

 

 

 

 

Álmomban… 

 

 

 

Ma álmodom, s újra gyermek leszek.

 

Majd szép tányérból, finomakat eszek.

 

S játszom, reggel, délben, este.

 

Kérlek, ne szólj rám, hogy feküdjek le.

 

 

 

Kérlek szép kedvesem, ma álmodj velem.

 

Én leszek harcos te pedig Istenem, csak nekem.

 

Vagy leszek árnyék, s te nekem napom,

 

vagy éjszakám és nappalom.

 

 

 

Álmomban élek, s élve halok,

 

de örökkön -örökké, de gyermek maradok.

 

Felettem mindenki szebb, s okosabb,

 

de a lényeget én látom meg hamarabb.

 

 

 

S lehet, hogy majd egy napon eltévedem,

 

de te megtalálsz, s újra fogod kezem.

 

Mert szeretni fogsz, s vigyázol rám,

 

az álmomban én ezt szeretem.

 

 

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

 

Magamról… 

 

 

 

Csak egy apró lámpa, asztalon az illatgyertya,

 

ennyi vesz körül.

 

Ez az én világom, sõt volt éjszaka álmom,

 

szívem ennek örül.

 

 

 

Én itt csak kukkoló vagyok, elvarázsolnak a sorok,

 

s nekem ez elég.

 

Olvasom az életet, talán Nõk lelkébe nézhetek,

 

számomra ez kezdet, és vég.

 

 

 

Nekem is volt életem, párom, szerelmem.

 

Elment, mert neki így jó.

 

Maradt édes emlékem, tudom mit jelentettem,

 

rá nem lehet rossz szó.

 

 

 

Nem szánni kell, ki hitét vesztette, s érzéseit,

 

megérteni, Õ is elhagyott valamit !

 

S ki igaz, tudja jól mit nem kap már e-világon,

 

szemem rajta felejtem a gyertyalángon.

 

 

 

Nem tartom magam sokra, de tudom ki vagyok,

 

Megõrzöm, amit hátra hagynak, szép, vagy rossz napok.

 

Ez alakít, formál azzá, aki vagyok s lenni akarok,

 

ettõl nem leszek különb, hisz tõletek TANULOK.

 

 

 

  - Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

Jó éjt… 

 

 

 

Legyen holdfény éjszaka, s takarja testem ezüst fénnyel.

 

Lágyan öleljen körbe éjjel, ma ne álmodjak reménnyel.

 

Hagy sétáljak csak úgy magam, mintha szabad lennék.

 

A reményt álmodja más, mintha láncaim levennék.

 

 

 

Ezüst fénnyel, melegséggel, takarjon be bennetek.

 

Kívánok szép álmot nektek, s éjjel, ölelõ kezeket.

 

Békés álmod legyen édes, arcodon mosoly, s szeretet.

 

Párod óvja álmod, s legyen büszke, hogy szerethet.

 

 

 

Jó éjt…

 

 

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Voltam már.......

 

 

 

  

 

Úgy érzem már megéltem sok korszakot,

 

voltam Quasimodo, ki toronyban lakott.

 

S voltam herceg is, csak szörnyeteg,

 

kitõl menekültek a szépségek.

 

 

 

Talán a Shrek is én vagyok,

 

csak az életben a mesék, nem ugyan azok.

 

Nincsenek Fionák, se békát csókolók.

 

Hercegnek születni kell,s én csak jobbágy vagyok.

 

 

 

Azt írta egy kedves, sajnálja a lelkem,

 

azon már túl vagyunk, a szánalom nem kenyerem.

 

Tudom mi a társam, s jó vele,

 

még nem sikerült csalódni benne.

 

 

 

A reggel szürke volt, esõ uralta hangulat.

 

Talán máskor, máshol, öröm egy ilyen nap.

 

A tegnap után, ma nem, s a holnapot is eladom.

 

Megveszi az esõ, szánalmas bánatom.

 

 

 

- Suttogó  -

 

 

 

 

 

 

 

Ma este táncot jár a lelkem, gitár húrjain.

 

Acél húr a testembe vág, földre hullnak könnyeim.

 

Fémes gyönyör és szenvedély, korbácsolja testemet.

 

Láthatatlan lánggal gyászol, temetem a szerelmet.

 

 

 

Nem osztom meg senkivel határtalan világom.

 

Amit érzek, más nem érti, lelkemmel látom.

 

Ilyenkor él énem, s mástól ezt sajnálom.

 

Nem féltem, adnám, de ez az én magányom.

 

 

 

Látod? Tudok én szeretni, csak nem szeretve lenni.

 

Mert nem szeretek már kérni, sem elvenni.

 

Ajándékom magamnak, magam adom.

 

S ha meg is köszönöm, csak én hallhatom.

 

 

 

Táncot jár a gyertyafény a megfakult kõfalon.

 

Táncából a születést s mulandót tanulom.

 

Õ már tudja, s halk szisszenéssel csak a faggyút érzem.

 

A magány lecsap rám, már vártam a sötétben.

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=Df_vucvzFwc

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyémántok…. 

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=LnDC6Mt5ulQ

 

 

 

Szürke utakat az esõ mossa, ezer könnycsepp hull a porba.

 

Szomorúan nézek messzire, vágyom haza, s a szépre.

 

Ahol én élek, az asszonyok, s nõk szépek, fény borul lelkükre.

 

Tekintetük fényes, s tiszta, szemükbõl a Gyémánt néz vissza.

 

 

 

Mert Gyémánt a lelkük, s ragyognak fényesen.

 

Az én asszonyaim szépségével nem ér fel semmi sem.

 

Mert járjak bárhol e földön, s vet sorsom messzire.

 

Magyar nõk szépségét, Gyémánt égette szívembe.

 

 

 

Érintésük bársony, csókjuk, mint a méz.

 

Ölelésük elvarázsol, pillantásuk megigéz.

 

Tiszta szívvel féltik azt, mi számukra kedves.

 

Gyémántok Õk mind, szívem örökre szerelmes.

 

 

 

Hát igen...., Ti vagytok végzetem, Gyémánt lelkû asszonyok.

 

Nincs ily szépség a világon, rátok büszke vagyok.

 

S ki mást mond, HAZUDIK, én tudom, bennetek mi lakik.

 

Gyémánt lakik lelketekben, fényét látom szemetekben.

 

 

 

- Suttogó - 

 

 

 

 

 

 

 

Falak…  

 

 

 

Belátni a falak mögé, ahol penészes a tégla.

 

A sötét odúban a múlt, s démonod ül a sarokba.

 

Hisz magunk húzzuk e falakat, s zárjuk hét lakatra.

 

Hurcoljuk penészes titkunk, s pakoljuk halomra.

 

 

 

Ha kíváncsi emberszem turkál könyékig benned.

 

Ha nem csak kérdez, hanem tép is, úgy hatolna beljebb.

 

Tán Õt érdekli életed, s hogy mitõl lenne életed színesebb?

 

Ugyan! Õt az élteti, hogy tudja te mitõl vagy kevesebb.

 

 

 

Türelem.....hisz minden lakatnak van kulcsa,

 

olyan szép tudni, ki keres, azt az idõ nem hajtja.

 

Milyen jó lenne érezni, hogy téglánk nem tépi,

 

csak nézi, ha tudja érti, s csendben simogatja.

 

 

 

Mert mindenkiben vannak kõfalak, s láncok.

 

Hosszú idõ adója, kemény sarcok.

 

Mert hitem szerint úgy tudunk élni, s élni hagyni,

 

hogy nem követelve, de akarunk magunkból adni.

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajnal születik… 

 

 

 

Szép vagy, mint minden reggel, ébredsz az élettel.

 

Míg én csak álmodom rólad, te már lélegzel.

 

Szemem kinyitni nem merem, mert az álom eltûnik,

 

olyankor meghalok, s testembõl hajnal születik.

 

 

 

Minden színû hajadba fonnám ujjaim, érezném illatát.

 

S hajtanám arcom öledbe, várnám tested válaszát.

 

A kéj és a szenvedély gyõz, a félelem megszûnik,

 

olyankor meghalok, s testembõl hajnal születik.

 

 

 

Minden színû szemedbõl, megfojt a gyönyör,

 

Szemem, ha könnyezik, csakis az örömtõl,

 

mert önzetlen az érzés, adni akarunk valamit

 

olyankor meghalok, s testembõl hajnal születik.

 

 

 

Az álom véget ér, mert a hajnal elrabol,

 

szemem végre kinyitom, s nem látlak sehol.

 

a könnycsepp az arcomon érzik, s szívem vérzik,

 

olyankor meghalok, s testembõl hajnal születik.

 

 

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

Sétálnék egy kicsit, valami erre kér,

 

meglesném a napot, ahogy aludni tér.

 

Megpihenek a folyó partján csendesen,

 

míg az árnyék játszik halkan testemen.

 

 

 

Érzem magamban hiányát s vágyom,

 

vagy tagadom, s újra a világot járom.

 

Olvastam róla sokat, mondják: szenvedély,

 

s kik írták tudják mi e kéj?

 

 

 

Mert e világon szeretni sok mindent lehet,

 

állatot, növényt, embert, s gyereket.

 

De hitem szerint, s most leírni nem fogom,

 

ha érzel, igaz szenvedély látszik az arcodon.

 

 

 

Ott van a tánc, ami rabul ejti testedet,

 

szenvedély nélkül, nem érezheted.

 

És a zene, a dal, amit ha játszom,

 

a szenvedély kell, hogy lelkembe járjon.

 

 

 

És persze a szerelem, az ölelés a végzetem.

 

Megérteni egy élet kellett, bennem nincs meg minden.

 

És ami hiányzik, az arra pont elég,

 

hogy ne legyen a szerelem a vég.

 

 

 

Dunába dobom gondolataim, megtehetem.

 

A víz majd elviszi, zavaros, és lelketlen.

 

Lassan felállva elindulok, elég volt mára,

 

készülök egy holnapra, és egy éjszakára.

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

Viszlát…. 

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=TP71E7QLy9A

 

 

 

Most elmegyek kicsit, de lelkem itt hagyom.

 

Arcom újra napfény éri, testem az életnek adom.

 

Másnak úgyse kell, hát táncolok az ördöggel.

 

Nem félek tõle, arcom angyalbõrbe, nem visz el.

 

 

 

Jártam már Gyehennában, ezerarcú pokolban.

 

Lelketlen mentem, s Lucifert vertem el pókerben.

 

Gúnyosan kacagott, a játék nem volt véletlen,

 

tudta jól mert így akarta, revánsot vesz tõlem.

 

 

 

Van ki nem szerencsés a szerelemben, én sem.

 

De máshol lehet, azt keresem.

 

Látok sorsokat, az arcokon bajokat, megértem.

 

Az ég vigyázzon rátok, s én istenem, csak ezt kérem.

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

Áldoztam…. 

 

 

 

Testembõl fakadt áldozat, vetett fátylat szememre.

 

Egy könnycsepp az arcomon emlékezett, s hullott a földre.

 

Emléke a tied volt, s az mit áldoztál a múltnak.

 

Az emlék égett, érted, adtam egy másodpercet magamnak.

 

 

 

Ti nõk, gyenge pajzsotok mögött, a páncél kemény.

 

S szíveteken néha megfagy a dér.

 

De én tudom, mi az mi belül, a sötétben elgyengül.

 

S gyertyafénynél, a lelkedben gyõz végül.

 

 

 

Én is hagyom magam, pedig büszkeségem a sárban.

 

Arcom dacol lelkemmel, pedig üvöltök magamban.

 

A te arcod gyönyörû, s nem látok mögé.

 

De látom szemed s halok fényébe, még se állok tested elé.

 

 

 

Te szabad vagy, s lelked se zsarolom,

 

te kértél, én engedtem, fejem lehajtom.

 

E sorokat, vagy még százat, úgyse látod soha.

 

áldoztam egy könnycseppet, így lett emléked mostoha.

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

Az élet fája........

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=Ih61MJ72v1Y

 

 

 

Sárguló levél vagyok, az élet gyönyörû fáján,

 

de még kapaszkodom, s lógok árván.

 

Valahol fent vagyok, tudom, elérni nem lehet,

 

mert az élet fáját a sors öntözi, s mert jobb így neked.

 

 

 

Bámulok, csak nézem a lent, s alattam az élet,

 

nem irigykedem, hogy ti lent éltek, itt fent nem félek.

 

Hisz ide nem jön senki! Minek is jönne?

 

Az élet lent van, csak el kell, hogy vegye.

 

 

 

Gyönyörûek vagytok, csodálat bennem,

 

nekem ez elég, nekem ennyi a részem.

 

Néha az idõ szele hozza fel sustorgásotok,

 

mosoly arcotokon-arcomon, veletek vagyok.

 

 

 

Van, ki szentel nekem idõt, s adja az övébõl,

 

köszönöm, hálám nagy, jó kapni a törõdésbõl.

 

S van, ki elfordítja tekintetét, hisz Õ gyümölcs,

 

én magamról tudom, csak fán vagyok szemölcs.

 

 

 

Egyszer hullni kezdek majd, s érintem kiket szeretek,

 

lent leszek én is, s mosolygom veletek.

 

Csak egy röpke pillanat lesz, míg az idõ az avarba temet,

 

de boldog leszek, hisz voltam veletek.

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma ezt hoztam...........  

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=9zueKq3z3Sk

 

 

 

Ma nincs kedvem lázadni, hisz olyan szép a világ.

 

Ragyogva keltett a napfény, s nem húz, mint szegényt az ág.

 

Ma nincs kedvem sírni, arcomra mosolyt csalt a napsugár.

 

Bekúszott párnám alá, s aludtunk együtt, mint boldog pár.

 

 

 

Ma mosolyt hoztam nektek is, adom, mert szeretném.

 

Míg dolgoztok, vagy teszed, mit kell, lelked nevelgetném.

 

Öntözném, mint Rózsám, s az árnyékát árnyékommal adom.

 

Hisz Rózsám száz közül felismerem, szenvedni nem hagyom.

 

 

 

Engedj be lelkedbe, csupán halk szó vagyok.

 

Tedd kezed szívedre, ha hallani akarod.

 

Hajtsd fejed vállamra, ma leveszem terheid.

 

Érintem világod, s mosolygó szemeid.

 

 

 

Egy érintéssel kezdõdik minden, ami szép.

 

ha erkölcsöd-hited, nem bántanám semmi kép.

 

Nem tested kérem, vagy öledbõl a boldogságot.

 

Csak mosolyt arcodra, s szívedbe vigasságot.

 

 

 

Balga módra suttogom idétlen szavaim.

 

Szeretlek, mert szeretsz, s ilyen gondolataim.

 

Idétlen lelkem, csintalan kis gyerek.

 

Ma azért vagyok, hogy neked legyek.

 

 

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

Állj meg.......... 

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=RuNRr7wcLxE

 

 

 

Állj meg embernek lánya a teremtés koronája, s nézz körül.

 

Állj meg s adj egy percet a szegénynek, a lelked majd örül.

 

Vadságod akaszd a szögre kérlek érezz, mert szíved megkövül.

 

Állj meg s hajtsd le fejed, nézz ki kemény páncélod mögül.

 

 

 

Csak taposod nemem, de nem ismered nevem, ez mire jó?

 

Ajkam halkan hagyja el a sóhaj, nekem fáj az utolsó szó!

 

Mert már indulok, s megállni nem tudok, az árnyék arcomon.

 

Kit bántasz annak fájdalom az, egyedül leszel hideg napokon.

 

 

 

Én hiszek embernek lányában, mert él benne az irgalom.

 

Szívében szerelem, ölében szenvedély, fájdalmát szemében látom.

 

Évának testvére add kezed kezembe, fejed vállamra hajtom,

 

az idõ majd megáll, lelkedre nyugalom száll, nem te okoztad bánatom.

 

 

 

Voltak már elõtted kik megtépték lelkemet, engem is anya szült.

 

De vérem más lett hisz szeretlek téged, haragom kihûlt.

 

Látod embernek lánya, nem szégyen vallanom.

 

Csak szemedbe nézni s mögötte érinteni, a szépet akarom.

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretnék…

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=9PpsG133oC8&feature=fvw

 

 

 

Szeretnék sírni, hogy szívem újra szabad legyen.

 

Könnyeimmel tisztára mosni, megtépázott életem.

 

És e földön hova hullajtom bánatom, ezer virág nyíljon.

 

Hadd kössem szép csokorba, s nektek adom.

 

 

 

Szeretném tudni, a szív mitõl, fáj, vagy szeret.

 

Megtalálni és kigyomlálni, régi sérelmeket.

 

Szeretném megérteni, hogy a te szíved engem hogy szeret.

 

S ha megérinteném arcod, mit mutatna szemed.

 

 

 

Szeretném érteni a szivárvány négy színét.

 

Kérni belõle szépen, s adni azoknak, kiknek szeretem szívét.

 

Szeretném tudni, hogy van, ki várja, s nevem áldja,

 

mert megkaptam, s megbecsültem szerelmét.

 

 

 

Szeretném nagyon, hogy a lelkem ragyogjon.

 

S fénye jusson át fakó bõrön, s arcomon.

 

Hagy üvöltsem a világra, lelkemnek nincsen párja.

 

S ha nem is lesz, hát hagyom a halálra.

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

Szerelmes vagyok, a kék égbe,

 

repülni messzi, tova a messzeségbe.

 

Repülni hegyeken és felhõkön át,

 

Csillagon ülve megvárni az éjszakát.

 

 

 

Szeretni a holdat, imádni ezüst mosolyát.

 

S ha álmodtam, lelkem hozzá szállt.

 

Imádni a napot, ha fáztam meleget adott.

 

Nappali ég gyémántja, szívem igaz párja.

 

 

 

Juszticia vak, nem csábul hiába.

 

Õszintén érez, s csak a tényeket látja.

 

Ha tehetném, eladnám életem,

 

ha kell harccal is, de Õ legyen kedvesem.

 

 

 

De az ég mindenkinek kék, s szabad,

 

a hold téged is ölel, s vigyázza álmodat.

 

A nap neked is ragyog, mosolya vigasztal,

 

Juszticia Istennõ, nem kezd halandóval.

 

 

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

 

Árva gyermek … 

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=-anrM9wl0T8

 

 

 

Árva volt a gyermek, s az anyja mindenki asszonya.

 

Ágya volt ezer, de sosem volt meleg otthona.

 

Árvának szülték, s nem kérdezték tõle:

 

Akarsz e jönni gyermek, árvaként e földre?

 

 

 

Nem tudta az Árva, ez az élet más,

 

Ételért Õ nem állt sorba, nem volt válogatás.

 

Megtalálta ikreit, az utca hozta el neki.

 

Szerette testvéreit, tudott még nevetni.

 

 

 

Sorsa a sorsa, így nem menekül,

 

Ha a gyermekévek elrohannak, Õ marad egyedül.

 

És az idõ vas kereke nem állt meg soha,

 

Felnõtt hát a gyermek, rajta az utca pora.

 

 

 

Az élet nagy tanító, okosan nevelte,

 

Hogy miért jött a világra, lassan megértette.

 

A boldogok éljék életük, nyugodtan nevetve,

 

Mert Juszticia mérlegének Õ a másik nyelve.

 

 

 

A vak igazság sose látta, Árva barna szemeit,

 

Sors meg csak teremtette, az egyensúly elveit.

 

Nem volt Õ Jézus, mégis lelkét adta,

 

Hogy a világnak lehessen, egy Árva rabja.

 

 

 

Se ember, se isten, nem értheti világát,

 

Talán ezért van magánya, hogy nem találja párját.

 

Pedig tisztán tud szeretni, hisz Õszinte a lelke,

 

De testét az idõ, s az élet megette.

 

 

 

Jól figyelj hát vándor, ha olvasod e sorokat,

 

Legyen egy csepp mosolyod, ha meglátod az Árvákat.

 

Adj neki egy pillantást, mert megfizetett érte,

 

Hogy te boldogabb lehess, Õ lelkét a pokolra vitte.

 

 

 

- Suttogó -

 

 

 

 

 

 

 

Várok rád…

 

 

 

   

 

Árva hóvirág vagyok, egy hideg havas réten,

 

bontanám lassan szirmaim, de nem vagyok még készen.

 

Pillantásod tavasza nélkül szürke még az ég,

 

idõm van a hervadásig, várok rád még.

 

 

 

Árva kis madár vagyok, sûrû lombok között,

 

repülni még nem tudok, elbújok magányom mögött.

 

Szárnyaim bontanám, de azt ígérted rég,

 

Várjalak, mert jönni fogsz, hát várok rád még.

 

 

 

Árva pillanat vagyok, szép emlékeid között,

 

leharcolt verssor vagyok, szép szemed elõtt.

 

Csak arctalan árnyék vagyok, kinek a szíve jég,

 

-Suttogó-