Málna kavicsai

Nagyon szeretem az írásait....lelkembõl szólnak...

http://erikamandala.blogspot.com/?zx=172421e3676c419c

....halk dallam....*

Csend van

csak egy halk dallam

simogatja végig gerincem

(fulladó gyönyör)

s kúszik pulzusom lüktetésébe...

súlya...arcomon lélegzik...

- Málna kavicsai -

..egyszer*

szeretném

szemedben látni a tengert

és szeretkezni veled

a meleg homok-szemekben...

ott...

...ahol... test a testbe,

lélek a lélekbe zaboláz,

ahol sóhajjal csattannak össze az ajkak

és ahol önmagunkból a testek kifordulnak...

ott...ahol kívülre kerül a nyelv

és ahol magamba zárhatlak...

- Málna kavicsai -

mert minden úgy kezdődött

mert minden ott kezdődött

azon az egy(etlen) néma hajnalon

amikor szótlan érintésed

értem nyúlt

hogy árnyként kövesselek

a súlytalan fénybe

sétálva kéz a kézben

törékeny lelkünk termeiben

ahol egy(etlen) érzésként simultunk

csendes versekben

mert minden ott kezdődött...

- Málna kavicsai -

sabdabrahman ...

szeretném...

az éjszaka zuhanó csend-fátyla alatt látni,

ahogy megtelik a levegő veled,

és ahogy lelkeink összekeverednek,

majd testemben érezni minden egyes dübörgésed

s együtt szív-dobogni vele...

- Málna kavicsai -

Gyönyörű vagy - súgtad fülembe

mert rögtön észrevetted,

hogy szemlesütve bújtatom szemérmem

hófehér lepedő rejtekébe...

Óvatosan bontottál ki,

mint egy kincset

és lassan

nagyon lassan ... felemeltél

(ön)magamhoz...,

aztán szeretkeztünk

s közben

valami szép született

de előtte

az égbe kiáltottam...neved...

(Isten mindent látott,

gyengéden megérintett

s mindkettőnknek

megbocsájtott)

- Málna kavicsai -

elõbb...

elképzeltem a lehetetlent

majd koldultam hozzá hitet

ahol voltak apró

de fontos keresztezõdések

és az egyikben

egyszer csak átnyúltam érted

- Málna -

igaz..

elõbb csak az emlékezet peremén

de tovább feszegettem a látványt

és behatoltam magánszférádba

majd olyan 'õrületesen'

talán már esze-menten

hiányomat

egy mozdulattal kitúrva

beléd bújtam

hogy

szerethess

szerethessek

- Málna -

fehér inged

Álmomban levettem fehér-inged

és erõs mellkasodra tettem

vágyódó meztelenségem.

Lehunyt szemed alatt vibrált a vágy

mozdultam, vagy mozdultál,

de egymásba fonódtunk.

Légzésem felgyorsult és ölemmel,

vagy lelkemmel…(?)

magamba szorítottalak,

majd hajamba tépett

a részegítõ sikamlós reggel

és sárgás-barna szemeiddel

sírtam fehér ingedért…

Tudod Te, hogy szemem

tegnap is rajtad felejtettem?

És, hogy álmomban hozzád bújva

majdnem kitakartalak?

Szemlesütve álltam,

úgy szégyelltem remegõ ajkam,

mégis odapróbáltam magam mellkasodra.

Pont szíved felé és fejem is odafért.

Tudod Te?

Nem.

Ne is tudd meg soha,

mert féltelek.

Leginkább magamtól,

hogy életre keltelek...

- Málna -

Tudod, mindig lesz egy pillanat

egy gazdátlan gondolat,

amikor rám találsz és én rád.

Ilyenkor csendben

lopva körülnézünk,

mert nem kell, hogy lássa a világ

miként suhan át

két szív között

egy apró simogatás.

Talán lehunyjuk szemünk,

mert minden perc egy néma vallomás.

Kezeddel átöleled nyakam,

és megkeresed arcomon

õrült világunk lopott pillanatait,

majd lelkeink

szorosan össze ölelkeznek

...

Kabátunk összébb húzzuk

ki ne essen magányunk

és tovább lépünk...

egy másik pillanatba...

- Málna -

szeretem...

szeretem belsõ hangom

- bármikor elszomorodom

vagy feladni akarom -

mindig gyengéden lelkembe súgja:

- csak még egyszer ......magunkért!

utoljára...

- Málna -

bizonyos napokon...

Olyan régen hiányzol

- és bizonyos napokon

egészen el tudom hitetni magammal,

hogy még bírja tekintetemet

testmeleged -

és ilyenkor mindig nézlek

csöndben

félszegen ...

- Málna -

csendes kert alatt...

ma eljátszottam egy gondolattal

a csendes kert alatt

de látván esztelen testem

leplezetlen zihálását

majdnem elátkoztalak

mégsem tettem

inkább zokogva öleltem

szerencsétlen szívverésed

egyre szorosabban

mielõtt elejtem

hiszen olyan parányi

hogy bele sem fértem...

- Málna -

talán...

meg kellene szólítanom a szilánkokat

talán el kellene mondanom nekik,

hogy mennyire szúrnak, fájnak,

amikor húsomba fúródva táncolnak

kopott hegedû bûnös dallamára...

ha megérinteném õket

óvatosan,

ahogy az elhagyott fákat szoktam

és belélegezném

amit mondani akarnak...

ha megbocsájtanék

helyetted

a bennem lecsupaszodott lelkednek,

megérthetném az enyémet

és szédült könnyeimet

a kínzó csendemben

talán ha megérinteném a szilánkokat

lassan

óvatosan

hogy ne fájjon neked se...

- Málna -

sosem kopogsz

mindig érkezel és leülsz

csöndben vagy

nem kérdezel

én sem

csak ülünk

egymással szemben

már nem tudom hova nézzek...

- vágyak vagyunk

reszketõ légzések csupán -

fáj jelenléted

súgja lelkem

megsimogatod

és átsétálsz árnyékomon

pedig az is fáj...

- Málna -

Gondolatmorzsák..

WebGeneral Portálmotorral

Menü

Oszd meg!

PDF-ből szöveg

Közösség

Belépés

Szavazás

Málna kavicsai