Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Közösség

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Szavazás

Nincs szavazás

Versek..

  

 

Ez most az igaz szerelem volt, a régi sebek begyógyításának

 

illúziója, a biztonság meséje.

Ami kicsit igaz is, hiszen a szerelem megóv,

 

ugyanakkor hazugság is, mert mindentől még a legnagyobb szerelem sem védhet meg. Ha az emberben belső félelmek garázdálkodnak, még egy elsöprő érzelem sem védhet meg. A tudattól, hogy még a szerelmet is elragadhatják,

 

és akkor egyedül maradsz, nem lesz melletted senki, soha többé.

 

 

 

Laurell Kaye Hamilton

 

 

 

 

 

Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz,

van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele.

Van, hogy nem a derűlátása vonz, hanem a saját szkepszised

rokona, ugyanaz a pesszimista,ami magad is vagy.

Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra,

 

hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád,

 

mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.

 

 

 

Laurell Kaye Hamilton

 

  

 

  

 

  

 

  

 

  

 

  

 

 

 

 

 

Szóltam-e...?

 

 

 

 

 

Szóltam-e egy szót szerelemrõl,
Némán is vallott-é ez arc?
Jöhetsz, mehetsz - én meg se látlak:
Hát mit akarsz?
Benne vagy minden porcikámban,
Az álmom mind belõled él,
Mégse félek, hogy eszem elhagy -
Hát te se félj.
Nekem baj az, ami bajom van.
Engem ront csak meg, ami bánt -
Mi lesz velem? Magam se bánom,
Hát te se bánd.

 

 

 

-Ignotius-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Páncélban...

 

 

 

 

 

  Az udvarias mondatok

 

mintha páncélba vonták volna õket.

 

Álltak az elõszobában,

 

a búcsúra készülõdtek,

 

s nem lehetett tudni,

 

folytatódik vagy abbamarad ez a kezdet,

 

mi lesz még, ha betakarja õket az éjszaka?

 

Aztán hirtelen összefonódtak,

 

s mintha nem lenne többé

 

se kezdet, se vég,

 

csak a vágy visszhangos éjszakája,

 

a szédület és a remegés,

 

a kúszó, keresgélõ mozdulatok,

 

 

 

 

 

 

Áthajlás....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatalmas árokba vájom

 

 

 

álmokból áthajló

 

 

 

fájdalmas járásom

 

 

 

(nincs magamban sem

 

 

 

maradásom)

 

 

 

 

 

Lassú sóhajba simul

 

 

 

s kényszerré válik

 

 

 

lelkemben a béke

 

 

 

(a válaszok

 

 

 

csendben hullnak

 

 

 

gyarlóságom ölébe)

 

 

 

 

 

Hisz’ tudom már…

 

 

 

ahogy ez az év is

 

 

 

rásimul majd

 

 

 

egy újabb évre

 

 

 

úgy foszlik semmivé

 

 

 

a lenyugvó akarat

 

 

 

korhadt kérge

 

 

 

 

 

S ha majd õszülni kezd

 

 

 

bennem

 

 

 

minden határ

 

 

 

csak egy dologra

 

 

 

vágyom csupán…

 

 

 

hogy felrajzolhassam

 

 

 

tollammal

 

 

 

a végtelen égre:

 

 

 

 

 

Itt voltam!

 

 

 

- s megérte…

 

  

 

 

 


-Arany-Tóth Katalin -

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szemek és kezek

 

de valami semmi kis csodában talán

 

valami villanás vagy érintés

 

szétszabdalt világomon fényjel

 

vagy bármi jóra-kísértés

 

 hát vigyázz uram vigyázz

 

 és igazra igazítsd glóriád

 

 hogy aki még nekem kell

 

 ne add: hamis ítélettel

 

 

 


-Bárdos Éva-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a férfi és a nõ tánca a vágy körül.

 

 

 

Kitakart szívek éjszakája.

 

 

 

 

 

 

 

-Nagy István Attila-