- Praktikus dolgok....
- Suttogó a'la box
- a'la Kiskukta.....
- Árnyékszellem
- Gondolatok...
- Záporeső...
- warnokc....gondolatmorzsák
- Málna kavicsai
- Ez+az...
- Napi történések...
- Barátaimtól...
- Kezdőlap
- Zsörtölődő...
- Szurkapiszka...
- Szösszenetek....
- Versek..
- Dema
- Kapcsolat
- Fórum
- Chat
- Regisztráció, belépés
- Képtár
Menü
Oszd meg!
PDF-ből szöveg
Közösség
Belépés
Szavazás
Nincs szavazás
Dema
...pakolgatás közben a sok lim-lom között, - ami valamikor még
értéket képviselt -, találtam egy tejeskanna fedelet....ez egy
különleges fedõ volt....
még gyerekek voltunk...háztól hoztuk a finom, meleg, habos
frissen fejt tehéntejet....
egyik nap édesapám kijelentette:
no...mától a két naccsága fogja hordani a tejet....
- ezek a naccságák mi voltunk a húgommal...-
a baj az volt, hogy este 7 óra körül lehetett tejért menni,
mert akkor fejték a teheneket....persze ez el is húzódott....
a folyóval párhuzamosan egy kis patak folyt a városon keresztül,
és ennek a partján kellett menni....sötét volt,
a laktanya területe hosszan elkerítve betonkerítéssel....
idõnként csak a lovak nyerítését lehetett hallani, ahogy futtatták
õket.....no meg a fák és a bokrok a parton.....kézen fogva
mentünk szorosan egymás mellett, annyira féltünk...
amikor a húgom elkezdett énekelni félelmében, no akkor kitört
belõlem a nevetés......
a végén vihorászva futva tettük meg az utat...
hazafelé már a baglyok is huhugtak, elõjöttek a kutyák,
macskák a sötétbõl...
mi meg nem voltunk valami nagy hõsök....miközben bátorítottuk
egymást kipróbáltuk a tejeskanna forgatást....unokaöcsénk
egyszer elkísért bennünket, és hülye ötleteknek nem volt híján.....
õ mutatta meg...
nos: fogod a kanna fülét, mutatóujjaddal lefogod a kannatetõt
és kinyújtott karral elkezded pörgetni-forgatni a kannát.....
addig üresen próbálgattuk és nagyon jól ment, nem folyt ki
belõle semmi...
de most tele volt tejjel....nehéz is volt....
mivel én voltam a nagyobb, és az okosabb mondtam a húgomnak,
hogy legyen õ az elsõ aki kipróbálja.....
szegény még kétszer sem forgatta meg a kannát máris a fejére
ömlött a tej egy része....
volt is fenyítés amikor hazaértünk.....nem is próbáltuk megismételni....
csak éppen mindig leittunk a tejbõl fél litert mire hazaértünk....
hallottuk,amikor a szüleink mondogatták:
biztosan a habot is belemérték....
ha nincs a kanna tetõ, ez a kis történet is elfelejtõdött volna....
-Dema-
Szingliség, magány, megkeményedett nõk
Egyáltalán nem önszántukból, „jókedvükbõl” választották a magányt,
és nem is jellemzõ rájuk mindaz, amit a szinglik életmódja takar.
A huzamosabb ideig egyedül élõ nõ óhatatlanul megkeményedik
– mondhatnánk. Mi mást is tehetne, hiszen rá van kényszerülve az
önálló döntésekre a törlesztõ részlettõl a lakásfelújításig,
vagy a villanykörtecseréig.
Mikor felnõ a gyerek, ez a keménység eltûnik.
Magányos, sebezhetõ és gyenge lesz….
Hová lettek a hagyományos nemi szerepek?
- a nõ viseli a nadrágot, az õ kezében van a gyeplõ
- a mellészegõdõ, látszólag határozott és biztos kezû férfiról
kiderül, belül jócskán híján van a magabiztosságnak, gyenge,
határozatlan, képtelen felvállalni a hagyományos férfiszerepet
- a férfi legalább annyira érzelmi alapon mûködik,
mint a nõ……igen!
Merre tovább?
Mi nem stimmel a nõkkel manapság?
- késõbb megyünk férjhez,
- legtöbben rendelkezünk saját bankszámlával, ilyesmirõl
nagyanyáink még csak nem is álmodhattak.
- sok nõ bejárónõt tart, akik pedig még mindig maguk végzik a
házimunkát, azoknak is a háztartási gépek hada
könnyíti meg a dolgát.
Mennyire merünk nõk lenni?
A nõk egyenjogúsági törekvései célt tévesztettek.
Mintha a férfiak kicsinyített másává próbálnánk válni ahelyett,
hogy nõi mivoltunkban szabadítanánk fel magunkat.
Az igazi kérdés az, hogy a megváltozott nemi szerepek közt
eltévedve mennyire merünk nõk lenni, jelentsen ez fiús hajú,
laza viseletû karaktert, aki sosem kenne az arcára festéket.
Kérdés:
Vajon milyen is az az egyedi és megismételhetetlen nõ,
aki én vagyok?
Kérdések:
Mennyire hiszel a hagyományos nemi szerepekben?
Hogyan reagálsz, ha egy férfi kinyitja neked az ajtót?
Áldozatnak érzed a házimunkát, miközben azon zsörtölõdsz,
hogy párod miért nem vállal nagyobb részt az otthoni feladatokból?
Ezt szóvá is teszed neki?
Ha igen, milyen hangnemben?
Mennyire csábító a megjelenésed, a viselkedésed?
Mennyire vagy megelégedve a testeddel?
Úgy véled, a férfiaknak sokkal könnyebb dolguk van a világban?
Mennyire érzed zavarónak/elfogadhatónak, ha egy férfi nem mer
kezdeményezni, elvárja tõled, hogy te tedd meg az elsõ lépést….?
Hol a romantikus férfi, aki udvarol, meghódítja a nõt, harcol érte…..
virágot hoz…és mindezek mellett erõs, határozott és védelmezõ…..??
Vajon mi romlott el…..?
- Dema -
Csodák...
Mit tekintenek az emberek a világ hét csodájának...?
Valószínûleg némi eltéréssel - már mint a sorrendiségben -
de a következõket:
1. az egyiptomi nagy piramisok
2. a Taj Mahal
3. a Grand Canyon
4. a Panama-csatorna
5. az Empire State Building
6. a Szent Péter-székesegyház
7. a kínai nagy fal.
Szerintem a világ hét csodája a következõ:
1. Látni...
2. hallani...
3. tapintani...
4. ízlelni...
5. érezni...
6. nevetni...
7. és szeretni
Az egyszerû és hétköznapi, általános dolgok elkerülik a
figyelmünket, pedig a legértékesebb dolgokat az életben
nem lehet kézzel felépíteni vagy megvásárolni.....
Szavak.....csak szavak...
titkok,
fájdalom,
kijátszás,
harag,
kín,
sértetség,
talány,
alázat,
szeretet,
hiány,
együtt,
kötelék,
beismerés,
felismerés,
öröm,
bánat,
távol,
közel,
hang,
simogatás...
szerelem....?
-Dema-
Ritkán veszem elõ a régi fotókat....
van akit nem is ismerek..van amelyik már
tönkrement, vagy már érdektelen..
A régi képek nagyon furák....élettelenek....
megváltoznak, mint a gyermekkor emlékei:
kisebbek lesznek, homályosak, valótlanok....
Ilyen az életben is az ember....
Amíg fiatal élesek a kontúrok, határozott a
tekintet, beszédes a szem...
Amint múlnak az évek a haj világosodik,
a tekintet távolba, múltba nézõ lesz...
A karakter megváltozik...az arcvonások
elmosódnak, elszintelenednek........aztán,
mint a köd vagy
a pára eltûnik a világmindenségben.....
Vagyok.....voltam......de vajon leszek-e...?
-Dema-
...csak vársz és vársz....hónapokat....talán éveket is,
de soha nem akkor jön, amikor te akarod...
csak úgy betoppan váratlanul...
hiába védekezel, mert nem készültél fel rá....
belebújik a lelked legrejtettebb zugába is...
elõször a szebbik felét mutatja...elmúlik a gyanakvásod...
elmúlik a szorongás, a védekezés......elfogadod...
és amikor teljesen uralja tested-lelked, akkor megmutatja
igazi arcát..... az álarc lehullik....kicsavarja a lelkedet.....
bizonytalanná tesz....fájdalmat okoz....megaláz....
még ez sem elég,
beletapos a földbe, majd eltûnik, mintha ott sem lett
volna.....s felállsz......
minden fájdalom ellenére tovább vársz.....
és vársz...
mert ez a szerelem :
fájdalom és gyönyör váltakozása......
erre születtünk...
-Dema -
Vajon van valami recept arra, hogy felismerjük
azt a férfit, aki nekünk rendeltetett...??
Mi van akkor, ha nem látjuk...levelezünk...intelligens...
kedves, udvarias, türelmes....
Nincs semmi, ami miatt ne lenne szimpatikus....
A leveleken keresztül átsüt valami.....
valami, ami vonz, mint a mágnes....ha nincs,
rettenetesen hiányzik, hogy szinte fáj....
Mind ez csak úgy....az éteren keresztül,
ami nagyon régóta nem fordult elõ velem...
De: nincs fotója....nem tudom, hogy néz ki...
tetszene-e, ha látnám...??
Mi van akkor, ha az ember megcsókolja a békát...?!
Valóban királyfi lesz belõle....?
És mi van, ha a királyfit csókolom meg...
és a szépséges királyfi békává változik...?!
- Dema -
A leány már régóta várta, hogy eljöjjön érte a deli herceg
hófehér paripán, és akkor a többi lány pukkadozhat irigységében,
hogy õ a legszerencsésebb a kerek világon.
Apja már aggastyán korban volt, kellett az örökös,
így hát meghirdette leányát és fele királyságát.
Utóbb ezen változtatott : az egész királyságát.
Festõket hivatott akik szebbnél-szebb festmény készítettek.
Igriceket, akik csodákat zengtek szépségérõl, jóságáról.
Teltek múltak a napok, mikor galambpostával
megérkeztek a jelentkezõk nevezései.
Egyik jobb volt, mint a másik, kívánni sem lehetett volna jobbat.
Mind tanult, délceg, jóravaló kérõ volt.
Nagyon izgatott volt a leány,
leste minden nap a távolba veszõ utat,
vajon mikor pillantja meg a kavargó porfelhõt,
s benne a vágtató szerelmét.
Teltek-múltak a napok, hetek...s úgy fél év elmúltával
valami apró kis porfelhõ szállt fel a horizonton.
Felmászott a leány a bástyafalra, hogy szemügyre vegye
a messzeséget és benne azt a mozgó kis pontot.
Már egy hete a a falon töltötte az éjt és a nappalt.
Alig aludt és evett, alig volt ereje, mikor megpillantotta
a közeli liget mellett a lovast.
Szeme kikerekedett, arca szinte belesápadt. 
- No nem, ez nem lehet ......
Egy göthös gebe poroszkált az úton,
hátán egy valamikor deli legény.
Most gyér haját borzolta a szél, bajusza lekókadt,
gacsos lábával szorította a ló sovány oldalát,
hogy hatalmas rezgõ hasát egyensúlyba tartsa.
Látása sem volt már a régi, mert hiába meresztgette a szemét,
nem látta a szépséges lányt a várfalon.
A lány közben feleszmélt, ledöcögött a száz lépcsõn
és mire a kapuba ért, abban a pillanatban meglátta
a lováról nagy nyögések közepette lekászálódó vitézt.
Addig forgolódott, kepesztetett,
míg végül arccal a ló faránál kötött ki.
A lány csípõre tette kezét, majd hahotában tört ki
és a fenekére zuttyant .
A vitéz is lekászálódott a gebérõl, ám amikor megfordul
és szembe találta magát várva várt szerelmével
olyan röhögõ görcsöt kapott, hogy rengõ hasa
nem tartotta meg bõ gatyáját és lassan lecsúszott róla.
A fényképen látott csodálatos szépség egy nagyfenekû,
lógó mellû vénség volt.
Tátott szájában itt-ott kalandozott egy-egy fog,
ifjúkori szépségének nyoma sem volt már.Mikor jól kinevették magukat, rájöttek,
hogy talán jobb lett volna a valóságot lefesteni,
akkor nem érte volna õket ilyen csúnya meglepetés....
-Dema-
Megérintett a szerelem,
halkan... csendben érkezett...
Mint lágy szellõ körbelengett...
lágyan átölelt....s a napba ment.
-Dema-
A két kéz, mely vágyva feléd nyúl,
Ma óv és lágyan átölel...
De vajon mit hoz a holnap?
Eltaszít e kéz és múlt lesz a jelen....
-Dema-
A flörtben éppen az a szép, hogy játékos, kiszámíthatatlan és ösztönös. Sohasem tudhatod, hogy hol akadsz emberedre és cinkosodra.
Mert a flörthöz mindig két ember kell, és nem elég,
ha a két ember között felszikrázik a vonzalom,
kell a csibészesség,
kell a macska-egér harc,
a "húzd meg, ereszd meg" játék.
Érintés nélküli tánc ez, amelyhez olykor annyi is elég,
hogy egy férfi és egy nõ elmegy egymás mellett az utcán,
vagy négy megállót együtt utaznak a 7-es buszon.
A flört a legjátékosabb emberi kapcsolat.
Illékony, mégis pezsdítõ.
Nincs benne megszokás, nincs benne semmi kiszámíthatóság.
A flört könnyen jön, könnyen megy.
A flört megcsalás...?
A flört ámítás...?
Attól függ, hogy a flörtölés során meddig megyünk el,
hogy éppen szingliként vagy párkapcsolatban élünk-e.....
-Dema-
Egy újságcikk kapcsán beszélgettünk baráti körben arról,
hogy okozhat e lelki válságot, ha az ember nem mondja
vagy adja tudtára a másiknak, hogy szereti...
Volt ebbõl vita, hangoskodás.
Másként értelmeztük, és másképpen értékeltük szükségszerû
használatát a szeretlek szónak.
Kellemetlen élményem fûzõdik ehhez a szóhoz.
És ahogy kimondtam, ez a szó megállt a levegõben, majd darabjaira hullott... csak értéktelen darabokra esett betüket... Soha nem mondtam ki...azóta sem...
Mennyi minden benne van ebben az egy szóban, ha kimondjuk, legyen az a gyerekünk, a szülõ, a kedves, a barátunk... Percekig csak néztem... Csak egy egyszerû megállapítás volt:.......hiányzol... Mennyi minden benne van ebben az egy szóban, ha kimondjuk, legyen az a gyerekünk, a szülõ, a kedves, a barátunk... -Dema- ha az úton lemaradnék mögötted, -Dema- "Akár az egyenesek. Egyetlen pontban, egyetlen pillanatra metszik egymást a tér végtelenjében. végtelenben találkoznak. örökkévalóságban találkoznak. mellette haladóra, akkor a találkozás nem csak egy álom maradna. és hiú ábránd marad, hogy egyszer odaér arra a pontra, ahol a párhuzamosok a végtelenben metszik egymást.... -Dema- A vihar elvonult, a faleveleken megülõ esõcseppeken már megcsillant az elõbukkanó nap fénye. törzsének támasztotta...felhúzott lábait karjával átölelte. gyémántként szikrázott az egyre fényesebben ragyogó nap. természet élte tovább a maga életét. de nem mozdult, hogy letörölje. a természet ajándékát. Megmozdult...kezét szeme elé téve csodálattal nézte..... szája mosolyra húzódott.
Közelebb húzódott és biztatásként megnyalta a nõ kezét. csóválva ugrálni kezdett. Lassan felállt... feltûrte a nadrágja szárát és elindult a parton a kutyával. Rég volt, azóta sok év eltelt, de akár most is lehetne… Az élet küzdelem, de a cél elérése, az álmok megvalósulása mindezt feledteti és ez elégedettséget, örömet, értelmet ad az életünknek…. Soha nem adom fel….. -Dema- Rácsodálkoztam valami bizsergetõ-borzongató dologra.... Annyira szerettem volna..... de annyira.... Mégis elfordítottam a fejemet...... Olyan régóta teszem, hogy már fáj a nyakam tõle...... -Dema-
Mit kellemetlen.......megsemmisítõ...
Elõször mondtam ki...
Néma csend... válasz helyett egy búcsúpuszi...
Már nem jelentett semmit számomra ez a szó soha többé,
Ha szeret valaki, azt kifejezheti azzal, ha magához ölel....
A szavak hazudnak, de a test, az érintés soha...
Mert,ha valami, vagy valaki hiányzik, az lelki fájdalommal jár....
Szeretem ezt a szót....és ki is mondom, ha szükséges....hiányzol...
Valaki írt egy statit: ........hiányzol...
Ez az egy szó nagyon megrázott lelkileg....
Folytak a könnyeim, majd rám tört a zokogás........a múlt árnyai...
Mert,ha valami, vagy valaki hiányzik, az lelki fájdalommal jár....
Szeretem ezt a szót....és ki is mondom, ha szükséges....
és te nem állsz meg....
nem jössz vissza értem...
akkor ne állj meg...
ne nézz vissza..
hanem menj tovább...
egyedül...
S aztán haladnak tovább kiszabott útjukon, soha vissza nem térve.
De ez a pont és az a pillanat örökre meghatározza õket."
John Willard Young
......................................................................
Igen...van egy törvény a párhuzamosokra, hogy csak a
És mivel a tér végtelen, mondhatnánk azt is, hogy csak az
Talán, ha az egyik fél feladná azt az utat, melyen halad, és átlépne a
Ehhez azonban áldozatra van szükség, és végtelen szeretetre a másik fél iránt.
Sajnos aki erre nem képes, annak egyedül kell megtenni az általa választott utat,
A vadul hömpölygõ folyó partján ház elõtt ült, hátát a fa széles
Arcát a nap felé fordította...résnyire nyitott szemében könnyein át apró
Lelke még borzongott...a magány dermesztõ ereje nehezen engedett fel.
Nem mozdult a kutya sem...lábait fejére hajtva laposakat pislogott...
megérezte a bánatot, mely a nõt körülvette.
A madarak feléledve az esõ hûsítõ erejétõl hangos ricsajba kezdtek...
A könnycseppek utat találva legördültek az arcán,
Ekkor megpillantotta a fény mögött a szivárvány-kaput...
A kutya megérezte a változást...
Hálából megsimogatta a kutya fejét, aki azonnal felugrott és farkát
Csodálta a vizet...a természetet, amely újra és újra meg tud újulni.
Léptei felgyorsultak, majd futni kezdett az õt lehagyó eb után.
Nevetése és a kutya ugatása visszhangzott a folyóparton.....